Indulás

1. rész

A legjobb barátnőmmel, Abby-vel, Londonba készülünk, mert ott fogunk lakni és tanulni. Meg persze dolgozni. Egy házban élünk már fél éve. Mind a ketten 18 évesek vagyunk. És eljött a nagy nap, mikor felkeltünk, mindketten megmosakodtunk, fogat mostunk, megfésülködtünk, megreggeliztünk és még egyszer átnéztük a cuccainkat, hogy minden bent van-e. Indulás!
-Mehetünk?-kérdeztem Abby-től.
-Persze! Mindjárt!
-Siess!!! Le fogjuk késni a gépet!!
-Jólvan megyek!
Dehogy jött.. Még 5 percet várnom kellett mert a fürdőben pakolta össze a sminkes cuccait.
Abby olyan lány, aki mindig sokáig készülődik, de a végén mindig csini, ahogy kinéz. Szerény kiscsaj, de ha kell nagy a szája és ha felidegesíted... Hát ahhoz sok sikert!! De ha megtetted és már vörösödik a feje..FUSS!! :D
De én beszélek... Én kicsit bátrabb vagyok, mint Abby, persze nem minden téren. Én is szerény vagyok a magam módján, de ha valaki szól egy rossz szót vagy bántják, akár szóval is, a barátaimat vagy a családomat... Hajjajj, na akkor tényleg fuss!
-Kész vagyok!
-Oh.. Végre!
Bezártuk az ajtókat és fogtunk egy taxit. 10 perc múlva már a reptéren voltunk. A csomagjainkat átvizsgálták, mi meg felszálltunk a gépre. Mindketten kicsit féltünk az úttól, de egyszer mindent ki kell próbálni. Ezzel csak az a bökkenő, hogy én olyan vagyok, hogy hát ömmm.. izé.. tériszonyom van. És ha lenézek a magasból elkezdek szédülni és rosszul leszek. Ehhez az érzéshez hozzásegített, hogy ablak melletti ülést kaptam.
-Remek!- mondtam.
-Nyugi Dina! Nem lesz semmi baj!-nyugtatott meg Abby.
Elindultunk. Mostmár nem kell sok és Londonban leszünk.
Abby látta rajtam, hogy feszült vagyok, erre gyorsan megfogta a kezemet. Sokkal jobban lettem, mert tudtam, hogy nem történhet semmi rossz. Max. lezuhanunk vagy csak szimplán hányni fogok...