Végszó :)

Kedves Olvasók! 

Köszönöm hogy olvastátok a blogomat! Nagyon jó érzés volt amikor megláttam hogy ennyi idő alatt mennyien olvassátok ezt a történetet.! Ami még jobb volt amikor hozzászólást írtatok! Akár pozitív, akár negatív komment volt, nagyon örültem neki. Imádlak titeket! Ti voltatok azok akik biztattatok hogy ne hagyjam abba az írást! Ezúton nagyon köszönök mindent! Szeretlek titeket!

Pussz..Dina/Rita (ki melyiket választja...mindegy! hisz a kettő ugyanaz! ;) :D)

98. rész-Uhhh...végre vége!!!

#nem a blogra céloztam a címmel!!:D#

*Dina*
Mindenki csak sírt és sírt, de hirtelen...Niall felébresztett.
-Szivem! Rosszat álmodtál! Nyugi!-mondta és megpuszilta a homlokomat.
Csak egy rossz álom volt...Ott feküdtem az ágyunkban, 19 évesen, nincs az ujjamon gyűrű, nincs körülöttem gyerek és minden olyan mint régen volt.
Odafordultam Niallhöz, szorosan átöleltem és megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondtam vidáman.
-Én pedig imádlak!-mondta mosolyogva.
Felkeltem és kirohantam a konyhába. Daniellet és Abbyt találtam a konyhában. Odarohantam hozzájuk és mindkettőjüket jó szorosan megöleltem. :D
-Okééé Dina! Mi is szeretünk de ha nem engedsz el akkor megfulladok!-mondta mosolyogva Abby.
Elengedtem.
-Szeretlek titeket!-mondtam és mindkettőjüket megpusziltam.
Aztán láttam hogy Loui kicsoszog a szobájukból. 
-Louis!!!-ordítottam, odarohantam hozzá és ráugrottam a hátára. 
-Szia Dina! Minek örülsz ennyire?-kérdezte álmosan.
-Hát...mindennek!-mondtam és nyomtam egy puszit a fejére.
Niall kijött a szobánkból és nevetve nézte hogy a barátnője milyen őrült. Leugrottam Louisról és odarohantam Niallhöz és megint megcsókoltam.
-Szivem kérsz szendvicset?! Mennyit?! Milyen legyen?! Vagy csináljak inkább palacsintát? Vagy rántottát?!-kérdeztem.
Niall csak hallgatott és nevetett.
-Akkor rendeljek pizzát?
Niall nevetve bólintott egyet én pedig rendeltem 4 pizzát. 10 perc múlva meg is hozták. Kirohantam, kifizettem és mindenkit felkeltettem. Nem is akárhogy. :'D Laptopon elindítottam a LWWY-t, hozzádugtam a hangfalakat és maxra tekertem. Végül is...nem azt a hatást értem el amit szerettem volna. Azt akartam hogy dühöngve jöjjenek ki a szobájukból és kergessenek meg, de ehelyett énekelve és dúdolva jöttek ki a szobájukból.
-Jóreggelt!-mondták.
-Halihóóóó! Van pizza ha éhesek vagytok!-mondtam és nevetve odamentem Niallhöz aki énekelni kezdett nekem.
-And girl...U & I...we're 'bout to make some memories tonight...I wanna live while we're young...we wanna live while we're young...-énekelte Niall majd megcsókolt.
-I love you, my Irish boy!-mondtam.
-And I love you, my Hungarian girl!-mondta és ismét megcsókolt.
A többiek pedig csak néztek minket és mosolyogtak. :)

97. rész- Levelek és ajándékok

*szellem Dina*
Sírva ment mindenki Danielle-ék háza felé. Danielle és Liam most akarta odaadni a leveleket és az ajándékokat a többieknek.

*Danielle*
-Figyeljetek! Szeretnék adni nektek valamit! Dina mondta, hogyha nem lenne itt velünk akkor ezeket adjam oda. Niall! Itt a te csomagod!-mondtam és átadtam Niallnek a cuccokat.

Niall felolvasta a levelét és kinyitotta a kis dobozkáját. Meglátta a nyakláncot és egyből feltette a nyakára. Sírt...mindenki sírt. Jessica nem olvasta el a levelét, de neki is nagyon tetszett az ajándék.

Aztán Abby következett.

Kinyitotta a dobozát és elmosolyodott. Kivette belőle a bögrét és egyből öntött magának teát.
A többieknek is nagyon tetszett az ajándék de már nem olvastuk fel a leveleket, mert mindenki csak sírt és sírt.
Hamarosan mindenki hazament és mi Liammel csak ültünk, néztünk és könnyeztünk. Nagyon megviselt mindenkit.

*Niall*
Összetörtem. Zaklatott vagyok és össze vagyok zavarodva.
-Miért neki kellett meghalnia?-gondoltam.
Útközben hazafelé arra gondoltam hogy milyen jó is volt együtt és hogy milyen szép emlékeink voltak együtt. Aztán otthon lefeküdtem a mostmár csak az én ágyamba és zokogni kezdtem.

*Abby*
Nagyon szomorú voltam. Sírtam, sőt...bömböltem. Amikor hazaértünk a régi, közös, kedvenc számunkat kezdtem el hallgatni. Dinával imádtuk ezt a számot. Mindig elérzékenyültünk. Ledőltem az ágyra, Louis pedig mellém. Együtt sírtunk. Ő már nagyjából lenyugodott de én...nem tudtam... Louis próbált vigasztalni, de ez a tevékenysége értelmét vesztette.

*Dina*
Mindenki csak sírt és sírt de hirtelen....

96. rész-Az utolsó órák..

*Dina*

Reggel amikor felkeltem, elhatároztam hogy elmegyek a műtétre. Liam és Danielle már felvoltak így el tudtam köszönni tőlük hogyha esetleg itt és most vége lenne. Könnyes búcsú volt és legbelül nagyon fájt. Elindultam a kórházba és hamarosan oda is értem. Megkerestem a doktornőt és megmondtam neki hogy ma ha lehet akkor szeretném a műtétet. Átvettem a kórházi ruhát és befeküdtem az egyik ágyba amit a doktornő mutatott. Reméltem hogy nem lesz semmi baj és a végén épségben hazamehetek. 

*Liam*

Nagyon szomorú és ideges voltam Dina miatt. Nem tudom mi lenne velünk ha ő nem lenne többé. Danielle-el könnyezni kezdtünk miután elment, Dani hosszasan megölelt, aztán bement a szobánkba. Én még maradtam egy kicsit mert ki akartam üríteni a fejemet. Aztán észbe kaptam. Tudom hogy nem lenne szabad...de muszáj megtennem. 

Szóltam Daniellenek hogy elmegyek egy 10 percre. 

-Jólvan menj csak! De siess vissza!-mondta.

Kifutottam az ajtón amit jól be is csaptam magam után és csak futottam. Futottam amilyen gyorsan tudtam és igyekeztem hogy ne álljak meg. 

Egy 5 percnyi futás után megérkeztem. Becsengettem és vártam hogy valaki kijöjjön.

-Liam! Szia!-köszönt Niall.

-Szia! Figyelj! Sürgősen beszélnünk kell!!-mondtam.

-Valami baj van?!-kérdezte és nagyon ideges lett.

-Hát...elég nagy! És ha most nem mész el a kórházba...lehet hogy utoljára láttad Dinát!-mondtam.

-Jézusom!-mondta Niall, és berohant a házba.

Mentem utána.

-De mégis mi van vele?!-kérdezte.

-Rákos és ma fogják műteni. Lehet hogy nem éli túl!-mondtam.

-És nekem erről miért nem szólt?

-Mert nem akarta hogy felidegesítsd magad rajta.! 

Niall gyorsan felöltözött és elviharzott. Jessica és Lisa biztos elmentek valahova mert nem voltak itthon. Kifújtam magam egy kicsit és elindultam hazafelé.

*Niall*

A hír amit kaptam...kiakasztott. Megértem hogy nem akart szólni nekem de nem akarom elveszíteni. Siettem a kórház felé ahogy csak tudtam és reménykedtem hogy még nincs késő. 

*Dina* 

Reszketni kezdtem és megint valamiféle rohamot kaptam. Megnyomtam a 'Vészhelyzet' gombot és egyből szaladtak befelé az orvosok és áttettek egy gurulós hordágyra. A műtő felé toltak mikor hallottam hogy valaki kiabál.

-DINAA!-üvöltötte egy ismerős hang. 

*Niall* 

Mikor odaértem a kórházba elkiáltottam magamat. Dinát kerestem és egyszer csak megláttam egy csomó orvost és ápolót egy hordágy körül amit éppen a műtő felé toltak. Odarohantam. Amikor odaértem Dina nézett velem szembe. Könnyek gyülekeztek a szemembe és megfogtam a kezét.

Már majdnem a műtőnél voltunk amikor az orvosok szóltak hogy nem mehetek be és hogy idekint kell várnom.

-Szeretlek!-suttogtam utoljára Dinának.

Ő nem tudott válaszolni mert éppen valami roham közepette volt. 

-Istenem...csak élje túl!-suttogtam és leültem az egyik székre.

Egyszer csak éreztem hogy rezegni kezd a telefonom. Elővettem a zsebemből.

-Szia Liam!-köszöntem.

-Szia! Na mizu?-kérdezte.

-Most vitték be a műtőbe mert valami rohama volt és elkezdik műteni.

-Ohh..istenem! Figyelj...lehet én is meg Danielle is elmegyünk oké?!-kérdezte.

-Persze gyertek csak!-mondtam.

-Akkor majd találkozunk! És ne legyél ideges!-mondta.

-Megpróbálok! Szia!-mondtam és letettük.

Még jó hogy aggódok. A feleségem életéről van szó...

*Liam*

Szóltam Daniellenek hogy megyünk a kórházba és javasolta hogy akkor szóljunk Jessnek és a többieknek is. Felhívtam a srácokat hogy készüljenek és jöjjenek a kórházba. Danielle pedig felhívta Jessicát. Elmentünk a kórházba. A többiek már mind ottvoltak.

-Na..mi a helyzet?!-kérdezte Harry.

-Semmi különös! Dinát most műtik!-mondtam.

-És hol van apu?-kérdezte könnyezve Jess.

-Ő...hát..várj...megkeressük!-mondtam.

Elindultunk hogy megkeressük Niallt. Kb. egy 5-10 percig kerestük de Abby észrevett egy szöszi fiút, aki már nem fiú volt hanem férfi...na szóval..Abby észrevett egy szöszi férfit aki a kezeibe temetve a fejét várt arra, hogy szerelmét újra láthassa.

-Apu!-szólalt meg Jessica és odament Niall elé.

-Kicsim!-mondta Niall és sírva megölelték egymást.

Mi mindannyian a párunk mellett ültünk és aggódtunk...

*Dina*

Odabent, a műtőben, adtak a rohamomra gyógyszert így az hamar elmúlt. Azután kaptam egy érzéstelenítőt.

-Most kap egy altatót és miután az altató hat, elkezdjük a műtétet, rendben?-kérdezte a doktornő.

-Persze! És...mennyi időbe fog telni a műtét?-kérdeztem.

-15-30 perc, ha gyorsan csináljuk és közben nem lesz semmi baj.-válaszolta.

-Rendben, köszönöm!-mondtam és vártam.

Amikor éreztem hogy belémdöfik az altatót nem kellett több mint fél perc és már aludtam is. Egyből csodaországban találtam magamat. Egy réten voltunk...a családom és a barátaim. Éppen piknikeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat, játszottunk és nagyon sokat nevettünk. Aztán megfogtam Niall csuklóját és elsétáltunk. Volt ott egy tó és leültünk Niallel a partjára. Megfogta a kezemet és lassan megcsókolt. Álmodozásomat megzavarta az hogy Niall egyszercsak elhomályosodott és utána eltűnt. Visszementem a többiekhez akik szintén elhomályosodtak és eltűntek. A szép, színes és vidám csodaországból egy fekete hely lett. Minden fekete volt és üres. Teljesen egyedül voltam. Hirtelen megjelent előttem egy fénysugár. Aztán egyre csak nagyobb lett. És mivel hihetetlenül kíváncsi voltam elindultam hogy megnézzem mi lehet ott. 

-Ne!-kiáltotta Niall mögülem. 

Megfordultam és odasétáltam hozzá. Megcsókoltam.

-Ne haragudj!-mondtam és mentem tovább. 

Egyszer megjelent egy gomb egy burokban. Felnyitottam és még egyszer ránéztem Niallre.

-Szeretlek kicsim!-mondtam és óvatosan megnyomtam a gombot. 

Egy másik helyre csöppentem ahol mindenkinek szárnya volt. Minden fehér volt és a szabad ég alatt voltunk. Mármint nem is a szabad ég alatt.. hanem a szabad égen. Ezek szerint a mennyországba kerültem. Nem is értem miért...kiskoromban nagyon hülye voltam és mindig is a pokolba akartam kerülni. 

Itt mindenki azt csinált amit akart mivel jók voltak. Eszembe jutott Niall és a többiek. Leszálltam a Földre és beszálltam a kórházba, egyenesen be a műtőbe, oda ahol műtöttek. Oda lebegtem, szellemként a halott énem mellé és csak néztem. A doktornő kiment én pedig követtem.

Láttam hogy a doktornő még nem mondott semmit de Niall már sírt. És Jess is. És mindenki. 

-Sajnálom!-mondta a doktornő.

Bólogattak és sírtak. Mindenki a párja oldalán, Niall pedig Jess oldalán. 

Még megnézték a halott énemet aztán elmentek. Odamentem Niallhöz és átkaroltam a derekánál, úgy sétáltunk haza. Persze ő nem tudta hogy én ott vagyok és nem is érzett...sajnos...

95. rész-Bella és Harry élete

Bella és Harry élete

Bella és Harry nem olyan rég...4-5 éve házasodtak össze. Eleinte sokat veszekedtek bizalom és igazság terén, de megbeszélték és mostmár semmi sem választhatja el őket egymástól. Nekik is született gyerekük. Mégpedig egypetéjű ikrek. Bella mindig is ikreket akart. A kórházban Harry nagyon ideges volt de mégis nagyon aranyos. Az ikrek, Melanie és Darcy még csak 4 évesek, de már olyan hiperaktívak hogy az elképesztő. Egyfolytában csak szaladgálnak. Ha valamelyikük elesik...semmi baj...felkel és rohan tovább. Van egy saját kis kuckójuk és ott mindig el tudnak bújni. Harry imád velük játszani. Nagyon gondos és törődő apuka lett belőle. Órákig tudnám nézni ahogy játszanak. De a lányok is sokat nevetnek Harryn. :)

Az ikrek:

A 4. születésnapjukra egy nagyon krémes és habos csokitortát kaptak amit...hát khm..elég érdekesen fogyasztottak el. Minden tiszta csoki és hab lett. Mikor már mindenki nevetett rajtuk, belemarkoltak a habba és egymást kezdték el dobálni. 

Kinézetre Bellára hasonlítanak, de nagyon huncutok szóval a belső az a Harryé. 

Darcy első szava a cica volt, ebben is az apjára ütött, Melanie első szava viszont az volt hogy telefon volt. 

Harry szokta őket általában oviba vinni és ő is hozza el őket. Otthon, legtöbbször Bellával vannak de Harry is bármikor foglalkozik velük. 

Annyira kis mosolygósak és mindennek örülnek amit kapnak. Még a legkisebb dolognak is. De a legjobban a szobájukat imádják. Mondjuk...melyik kislány ne örülne egy ilyen szobának?! 

Személy szerint kiskoromban mindig ilyen szerettem volna...de sajnos nem volt. Na mindegy... Sok közös van a két lányban de nagyon sok az eltérés is. Melanie inkább csendesebb és szégyenlősebb, Darcy viszont mindig mosolyog és mindenkinek nagyon nyitott. Nem fogja vissza magát...csak beszél. Melanie inkább Harrysebb, Darcy viszont inkább Bellásabb. 

Egyszer akartak még egy gyereket, de már nem lehetett. Bella olyan betegséget kapott ami befolyásolná a baba egészségét. Ezért inkább nem kockáztatnak. 

Persze Bellának nem lesz semmi baja ettől, csak a magzatnak lenne és valószínűleg valamilyen betegséggel születne meg...

94. rész-Abby és Louis élete

Abby és Louis élete

Abby és Louis...Miután Jessica megszületett, rá egy pár hétre kijelentették hogy összeházasodnak. Januárban megvolt az esküvő és aztán 2 hétig Párizsban voltak nászúton. Mind a ketten nagyon élvezték. A mai napig is együtt élnek, boldog és szeretetteljes házasságban. Van 2 gyerekük. Egy fiú és egy lány. Emily született meg először. Ő most 15 éves és imádja az iskolát...Hát..ebben nem Abbyre ütött, de Louisra sem. Mindig is kitűnő tanuló volt és most az egyik legismertebb londoni középiskolát fogja kezdeni. Emily és Jessica nagyon szeretik egymást. Olyanok mint a testvérek. Mindent meg tudnak egymással beszélni.

Ő itt Emily:

Emily az apjára ütött. Ugyanolyan bolond és őrült amilyen Louis volt. Imádja a csíkos dolgokat és a répát is. Amikor Emily 10 éves volt karácsonyra Louistól Kevint kapta meg. Emily nem értette hogy miért egy kitömött galambot kap de aztán rájött hogy a szándék a lényeg, és mivel nekik nincsen háziállatuk ezért még mindig Kevin a kis kedvencük. :D

Abbynek és Louisnak van még egy fiuk is, akit Thomasnak hívnak. Egyszerűen csak Tom. Most 11 éves. 

Ő itt Tom:

Aranyos kissrác. Mindenki imádja. Nagyon kisfiús. A kinézete is. Imádja a nővérét zaklatni, de nem szoktak veszekedni. Sem verekedni. Bármi van megbeszélik és kész. Tom és Emily nagyon szeretik egymást. Emilynek kiskorában...húú...Tom kb. 6 éves volt amikor Emily 10. Egy fiú, Emily osztálytársa egyszer elment Abbyékhez, mert közös házit kellett csinálniuk. Emily nem nagyon szerette azt a fiút mert egyfolytában csúfolta őt. És mikor elkezdtek tanulni Tom bement hozzájuk és megfenyegette a fiút, miszerint ha egy ujjal is hozzáér Emilyhez, akkor Tom meg fogja enni a fiú csokiját. Érdekes helyzet lehetett.. 

Tom is jó tanuló, de ő most még csak 5.es és neki még van ideje a továbbtanuláson gondolkozni. Vagy ügyvéd vagy pedig énekes szeretne lenni. Nem vitás..az apjára ütött. Nagyon jó hangja van, már a tanárjai és megjegyezték. 

De nem csak Tom jár ebben a cipőben..Emilynek is fantasztikus hangja van. Ő is vagy énekes szeretne lenni vagy pedig modell. 

93. rész-Képzelődés..o_O omg!!!

*Dina*
Reggel, mikor felkeltem, csináltam a szokásos dolgaimat. Elmentem enni, megmosakodtam, megmostam a fogamat, felmentem Twitterre és nézegetni kezdtem a kezdőlapot. Sokan írtak ki olyanokat, mint amiket mi tettünk ki kamaszkorunkban. Csak mi a One Direction-ös fiúknak. Mindig azt írtuk ki hogy kövessenek vissza és jöjjenek Magyarországra koncertezni. Na..pont ezt tették a mostani kamaszok is, csak nem a One Directionnel, hanem a Ready to Die-jal. Érdekes nevük volt...a jelentése és a srácok zenéje tökre különbözik. Nem rockot játszanak hanem popot.
Amikor végeztem a Twitter nézegetésével, elkezdtem egy némafilmet nézni. Nagyon imádom...*-* Csináltam popcorn és hoztam be kólát. Vicces volt a film...:D egyszer ki is borítottam a kukoricát annyira nevettem. Aztán gyorsan felszedtem és bementem a konyhába. A mosogatnivaló nagy kupacokban állt a mosogatóban és a földön is. Arra gondoltam hogy elmosogatok, hogy Daniellenek vagy Liamnek ne kelljen.
Betettem a dugót a mosogatóba és engedtem jó forró vizet. Nyomtam bele egy kis mosogatószert ami jó nagy habot csinált. Éppen a szivacs után nyúltam volna mikor a szivacs megmozdult és megláttam Niall arcát miközben mosolyog. Nagyon megijedtem, de az arc eltűnt. Megráztam a fejemet és arra törekedtem hogy ne gondoljak Niallre...Beletettem a vízbe a poharakat és elkezdtem mosogatni. Még egy pohár az asztalon volt. Odanyúltam hogy elvegyem de megint megjelent Niall, de mostmár az egész testét lehetett látni. Olyan volt mintha segíteni akarna. Megfogta a poharat, ami számomra eléggé furcsa volt mivel csak egy árny a képzeletemből. Nyúltam a pohár után, de leejtettem. Hátrahőköltem és megijedtem. Niall még mindig ott volt és mosolygott. Aztán megvonta a vállát és még mindig mosolyogva megemelte az egyik szemöldökét. Leguggoltam hogy összeszedjem az összetört pohár darabjait mikor Niall eltűnt. Remegő kézzel szedtem fel az üvegdarabokat és a remegő kezem segítségével, szépen meg is vágtam magam.
-Áááá!-suttogtam.
Nem akartam felébreszteni se Daniellet se Liamet. Gyorsan kerestem egy anyagot amit a cuccaim közt találtam, benedvesítettem és betekertem vele a karomat.
A mosogatásból már csak pár tányér volt és a mosószeres víz már nagyon csípte a kezemet. Mármint ahol elvágtam. De azt már csak nem hagyom ott.
Mikor kész lettem, leengedtem a vizet és letöröltem az asztalokat. A konyha csillogott-villogott.
Ezután bementem a fürdőszobába és hideg vízzel kicsit megmostam az arcomat. Úgy éreztem mintha valaki figyelne. Mikor belenéztem a tükörbe láttam hogy Niall áll mögöttem és egyre csak közelít. Hátulról átkarolt és a fejét a vállamra támasztotta. Igaz hogy nem igazából állt ott, hanem csak a képzeletem szüleménye...de éreztem az illatát és a fejének súlyát a vállamon. Sóhajtottam egyet és Niall eltűnt.
Nem értettem hogy mi lehet velem. Az első gondolatom az volt hogy lehet hogy azért jelenik meg egyfolytában, mert nem bírjuk ki egymás nélkül. A második gondolatomat ki se kellett volna találni, miszerint Niall meghalt és a szelleme járkál körülöttem.
-Hát te hülye vagy b+!-mondtam magamnak.
Hallottam hogy valaki jön a fürdő felé. Azt hittem hogy megint képzelődöm de mikor megláttam Liamet nagyon megnyugodtam.
-Jóreggelt!-köszönt Liam, azon a mély hangján.
-Szia!-mondtam.
-Hát te?! Mit csinálsz ilyen korán?!-kérdezte Liam.
-Nincs is már olyan korán.-mondtam.
Liam ránézett az órára.
-Tényleg?! 7 óra van!-mondta.
-Komolyan?! Azta!-mondtam és néztem a semmibe.
-Szóval...mit csinálsz ilyen korán?
-Hát...felkeltem...ettem, mosakodtam...-kezdtem.
-De akkor miért mosakodsz megint?!-kérdezte értetlenül.
-Ja...csak kicsit fel akartam frissülni. :)-mondtam.
-Ahha...és..ömm...ennyi?!
-Hát...még felmentem Twitterre, néztem egy filmet és elmosogattam.
-Ohh..nem kellett volna de azért köszi!-mondta.
-Ömm..kimenjek?!-kérdeztem, amikor láttam hogy megragadja a pólója alját.
-Lécci..-mondta.
Kimentem és mentem tovább. Bementem a 'szobámba' és a kezemet kezdtem nézni. Letekertem róla a kendőt és néztem ahogy vérzik tovább... Elfordítottam a fejemet az ablak felé és megláttam Niallt ahogy áll az ablak előtt és néz kifelé az ablakon. Az eső szakadt és nem akarta abbahagyni. Niall megfordult odajött hozzám és leült mellém az ágyra.
-Bejöhetek?-kopogott Liam.
-Ö..persze gyere!-mondtam de a kendőt elfelejtettem visszakötni a kezemre.
Liam bejött.
-Jézusom Dina! Te vérzel!-mondta és elszörnyülködött.
-Hát...ööhhmm...tudom!-mondtam.
Kimentem a fürdőbe, kiöblítettem a kendőt, megint bevizeztem és visszatettem a kezemre.
-De...mi történt?-kérdezte Liam.
-Elvágtam a kezemet egy pohárral. Ja...ömm..eltörtem egy poharat!-mondtam.
-Óóó...menj már! Kit érdekel az az egy pohár?!-mérgelődött.-Te jól vagy?! Nem fáj?! Vagy..áhhh...vér!!!
Liam nem szereti a vér látványát és inkább elfordult.
-Persze! Semmi baj...csak már kb. egy jó 10 perce vérzik folyamatosan.
Elfordultam és láttam hogy a képzeletbeli Niall átkarol és közben nézi a vérző kezemet. A fejét megint vállamra helyezte és a vállamon éreztem puha arcát. Annyira hiányzik!!!! :'(
Liam segített, mindig kiöblítette a rongyomat és visszahozta vizesen. Nagyon segítőkész..:)
Mikor Danielle felkelt, ő is megkérdezte hogy mi történt velem és ő is segített.
Délután 4-5 óra körül elhatároztam hogy felhívom Niallt.
-Jézusom...szia!-kezdte Niall és nagyon lehetett hallani a hangján hogy megkönnyebbült.
-Szia édesem!-mondtam.
-Mikor jössz már haza?-hallottam a hangján hogy akadozik és valószínűleg sírni fog.
-Nem tudom szivem de nyugi! Mindin nap fel foglak hívni amíg haza nem megyek! Kérlek nyugodj meg!-mondtam.
-Nagyon hiányzol!-mondta már sírva.
Én is könnyezni kezdtem és már nem bírtam tovább. Sírni kezdtem.
-Te is nagyon hiányzol! Nagyon nagyon nagyon szeretlek!-mondtam.
-Én pedig imádlak!-mondta.
-Majd hívlak! Vigyázzatok magatokra! Puszi!-mondtam.
-Okés! Szeretlek!-mondta és letettük.
Előjöttek a régi emlékeim...Féltem hogy elveszítek mindenkit...nagyon...nagyon féltem...

92. rész-Merengés

*Dina*
Este kimentem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Közben Liam és Danielle is kijöttek és ők is vacsorázni kezdtek. Melegszendvicset ettek, majonézzel a tetején. Evés közben elgondolkoztam.
-Szóval...Dina. Mikor kell menned a műtétre?-kérdezte Liam.
Gondolkoztam hogy mi lesz Niallel és Jessicával, na meg a többiekkel. Aggódtam Niall miatt. Egyfolytában azon járt a fejem hogy talán mi lenne ha nem élem túl.?! Vagy mi lesz ha túlélem.?! Most még nem akartam ilyeneken gondolkozni. Majd eljön az ideje...de az nem most van. Asszem..remélem... De nem bírok másra gondolni!!! Kikészít ez az ügy...
-Dinaaaa!! Föld hívja Dinát!-mondta Liam.
-Igen! Nem! Talán!-vágtam rá.
-Mivan?!-értetlenkedett.
-Bocsi, nem figyeltem. Elmondanád még egyszer?
-Mikor kell menned a műtétre?
-Hát...ezen a héten kellene még!-mondtam.
-Uhh...-mondta Liam és Daniellel együtt lehajtotta a fejét.
-Nyugi! Minden rendben lesz!-mondtam de közben tudtam hogy tévedhetek.
Nagyon nagyot tévedhetek!!! A mamám is rákos volt és bele is halt. Meg a papám is. Először a papám halt meg majd rá 2 hétre a mamám. Szegény nem bírta ki papa nélkül... Aztán, 28 éve az anyám is rákban halt meg. Szerintem ezt örököltem.
Mindegy inkább hagyjuk ezeket az ügyeket...
-És ha nem sikerülne...-kezdte Liam.
-Liam!-ütötte meg Dani Liam fejét.
-Neee!! Hagyd csak! Kérdezd meg nyugodtan!-mondtam.
-És ha nem sikerülne a műtét...akkor...mi lesz Niallel és Jessicával?-kérdezte.
Hát ezaz! A legnagyobb bajom!
-Hát...Jessicának ott lesz Niall, mint egyedüli szülő. De Niallnek ki lesz ott? A barátain kívül? Jess nem tudja megvédeni attól hogy ne csináljon semmi hülyeséget!-mondtam.
-Mi is ott leszünk Niallnek.!-mondta Danielle.
-És nem hinném hogy Niall hülyeségeket csinálna... Ő nem olyan.!-mondta Liam.
-Igen, tudom!-mondtam és megint elkezdtem gondolkozni.
Írjak Niallnek és Jessicának levelet?! Vagy csak Niallnek?! Vagy csak Jessnek?! Nem!! Ha írok akkor Niallnek is írni fogok! Neki muszáj! Soha nem mentem el tőle szó nélkül vagy ha igen akkor írtam neki egy cetlit vagy küldtem SMSt. Most se fogok másképp tenni.! .....#hatásszünet#....Csak Niallnek fogok írni! Bár...áhhh!!!! Jessnek is írni fogok! Kész! Ennyi! Mondjuk lehet hogy egy kisebb üzenetet mindenkinek hagyok.! Ja...így lesz a legjobb! Mindenki kap egy névre szóló levelet.
-Hát akkor jóéjt!-mondta Liam, kivitte a tányérját és bement a szobájukba.
-Neked is!-mondtam.
-Mindjárt megyek én is!-mondta Dan.
Liam bement a szobába, Danielle pedig megölelt.
-Tudod...ha baj van szólj!!!-mondta.
-Tudom! :)-mondtam mosolyogva.-Jóéjt!
-Jóéjt!
Bementünk a saját szobánkba. Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a telefonomat és beledugtam a fülhalgotót. Elkezdtem a régi kedvencemet hallgatni. A szememben könnyek gyülekeztek. Mi lesz ha tényleg elveszítem őket?! Mi lesz ha soha többé nem kelhetek fel és puszilhatom meg őket?! Mi lesz ha soha többé nem látom őket?! Mi lesz ha...

91. rész-Vásárlás...úgy kb...mindenkinek...:||

*Dina*
Itthon, mármint Daniéknél beszedtem a gyógyszereimet és lehuppantam az egyik puffra.
-Danielle! Eljönnél velem vásárolni?-kérdeztem.
-Persze de mit szeretnél venni?
-Hát...mindenkinek szeretnék venni valami kis cuccot.-mondtam.
-Ömmm..oké!-mondta.
Felöltöztünk és elindultunk a plázába. Boltról boltra járkáltunk míg megtaláltuk mindenkinek a tökéletes ajándékot.
Niallnek egy ezüst nyakláncot vettem egy ezüst N betűs medállal.
Jessicának egy magassarkút.
Abbynek egy memés bögrét.
Louisnak egy matróz sapkát.
Bellának egy füstölőt.
Harrynek egy nagyon szép karórát.
Daniellenek egy karkötőt.
Liamnek egy teknős szobrot.
Emmának egy parfümöt.
Zaynnek egy hamutartót.
Nem tudom hogy mennyire fog nekik tetszeni de azért remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését.
Danivel leültünk az egyik padra a plázában és beszélgetni kezdtünk. Aztán hirtelen előjöttek a régi emlékek és mindketten könnyezni kezdtünk.
-Na gyere! Menjünk...csináljunk fényképet.!-mondtam nevetve, miközben letöröltem a könnyeimet és bementünk a fényképezős fülkébe.
Meglettek a képek és sokat nevettünk. Aztán nemsokára elindultunk hazafelé.
-Tudod...én nem akarlak elveszíteni...-mondta Dan hazafelé.
-Tudod hogy én sem akarok itthagyni senkit! És nem is fogok! :)-mondtam mosolyogva és reménykedtem hogy igazam lesz.
Megálltunk és megöleltük egymást. Mindketten a könnyeinkkel küszködtünk aztán otthon leültünk beszélgetni és közben becsomagoltuk az ajándékokat. Persze...a Danielle és Liam ajándékát később csomagoltam be mert nem akartam hogy meglássa. :D

90. rész-Cetlik.o_O :$

*Dina*
Reggel mikor felkeltem a kórházban, Dan ott volt mellettem.
-Jóreggelt!-köszönt.
-Neked is!-mondtam.
-Hogy aludtál?
-Rémesen! Amúgy...ömm...Liam hol van?-kérdeztem.
-Elment...megveszi a gyógyszereket.
-Ahhaa...Figyelj Danielle! Megtennél nekem valamit? Még korán van és most kellene!-mondtam.
-Persze!! Mondd, miaz?
-Arról lenne szó hogy írok egy pár cetlit és odaadom a lakáskulcsaimat, neked pedig a cetliket be kellene tenned a konyhánkba és Niall mellé az ágyba. Összetörhetsz mellette egy vázát akkor sem kel fel!-mondtam.
-Rendben! Van nálad papír és toll?-kérdezte.
-Ömm..nincs de már meg vannak írva.-mondtam.
-Okés! Akkor add, mondd meg hogy melyiket hova és megyek is!-mondta.
-Hát...amin az '1.' van az meg az ágyára, amin a '2.' az megy az éjjeli szekrényre és amin a '3.' van az pedig a konyhaasztalra.-mondtam és odaadtam Daniellenek a cetliket és a kulcsokat.
-Én akkor..megyek! Majd nemsokára jövök!-mondta és elindult.
Én pedig csak vártam és nemsokára jött Liam is. Meghozta a gyógyszereket és hozta a zárójelentést is, szóval irány haza. Mármint..ömm...Liam és Danielle házába. :)

*Danielle*
Elmentem Niall, Jess és Dina házához és teljesítettem a feladatomat. Niall éppen aludt és kicsit horkolt is. Jess pedig a kanapén feküdt, egy doboz csokis jégkrém kíséretében és a szája tiszta csoki volt. Vajon mi történhetett vele?! Áhh...biztos fiú ügy.
Éppen kiléptem az ajtón mikor jött egy SMSem Liamtől.
-"Szia szivem! Már itthon vagyunk! Siess haza! puszi Liam xx"
Elmosolyodottam és elindultam haza.

*Niall*
Mikor felkeltem nem tudom miért de olyan volt mintha Dina itt lett volna. Kikeltem az ágyból és éppen meg akartam ágyazni mikor észrevettem Dina oldalán egy cetlit. Különös...lehet hogy Jess elment valahova és csak üzenni akart? :OOOO NEM!!!! Dina írta...:$ De hiányzik! :/
-"Niall! Először is jó reggelt! Szeretnék...nagyon szeretnék most ott lenni melletted de nem lehet sajnos.! Most még nem árulhatom el hogy miért jöttem el itthonról de idővel meg fogod tudni! Szeretlek és nagyon hiányzol! Dina xx"
Könnyezni kezdtem és elindultam az éjjeliszekrényem felé hogy a fiókjába beletegyem ezt a cetlit de akkor találtam még egyet.
-"Szivem! Nagyon vigyázz magadra és Jessre is! Ne aggódj miattam és legfőképpen ne gondolj hülyeségekre! Danielle és Liam vigyáznak rám! Hamarosan látjuk egymást! Szeretlek! Dina xx"
Még jobban könnyezni kezdtem és már csak pacákat láttam. Éhes voltam ezért kimentem a konyhába. A nappaliban megláttam Jessicát ahogy aludt és közben ott a fagyi a kezében és tiszta maszat..XD Értelmes lányom van nekem! :'D
Kitettem a tejet, a müzlit és a kakaót az asztalra és megint találtam egy cetlit.
-"És ne feledd! Bármi is történjék...én mindig veled leszek és átsegítelek mindenen! Bármit megtennék érted szerelmem! Nagyon nagyon nagyon szeretlek!!! Dina..xx"
Mostmár kikészültem. Ráborultam az asztalra és zokogni kezdtem. Nem tudom miért kínoz, de remélem még ma vagy holnap megtudom hogy miért ment el...

89. rész-Egy jó kis este...://

*Jess*

Még mindig csak a teámat szürcsölgettem és hallottam hogy valaki csenget. Apu ment és kinyitotta az ajtót.

-Jónapot! Jess itthon van?-kérdezte egy ismerős hang.

-Semmi közöd hozzá!-válaszolta apu nagyon nagy komolysággal.

-Szeretnék beszélni vele! Nagyon sajnálom amit tettem!

Itt már világossá vált hogy az az ismerős hang Joshé volt.

-Apu!-kezdtem.

-Mondd!

-Jess! Kérlek! Hagy magyarázzam meg!-mondta Josh.

-Apu!!! Kérlek bazd rá az ajtót!-mondtam.

Apu bebaszta az ajtót Josh orra előtt.

-Köszi!-mondtam.

Apu odajött hozzám, megsimogatta a fejemet és aztán elment.

-Jess! Hozzak neked valamit a boltból?-kérdezte Lis.

-Ömm...várj! Adok pénzt!-mondtam.

-Dehogy adsz!!!-vágott vissza Lis.

-Nyugi!-mondta apu és odanyújtott Lisának 30 fontot. 

-Ha nem baj akkor szeretnék egy NAGY CSOKIS jégkrémet! 2 vagy 3 litereset. Amilyen van...-mondtam.

-Okééé..te mondtad!-mondta Lis.-És ömm..Niall hozzak valamit?

-Hát..nem hiszem hogy lenne bármire is szükség.-mondta apu.

-Oké! Akkor...ömm..mindjárt jövök!-mondta Lis és kisétált az ajtón.

Egy jó negyed óra múlva Lis hazaért. 

-Tessék itt a jégkrémed!-mondta és átnyújtotta a kedvenc csokis jégkrémemet.

-Köszi!!! Ömmm..Lis...kérhetnék egy kanalat?

-Mindjárt hozom!

Kiment a konyhába és hozott egy kanalat. Az estém nagyon jól telt el. Ültem a kanapén, betekerve egy pléddel, unottan és fáradtan, összetörten és mégis idegesen, szomorúan és csalódottan és közben meséket néztem. Szuper...!!! Ez életem legjobb napja..

*Dina*

A mai nap se volt piskóta. Tudjátok az a piskóta amit megveszel a boltba és....na mindegy! Megint eltértem a lényegről. De...ha már itt tartunk beszéljünk a piskótáról. A piskóta finom. Van sok piskóta..pl.: babapiskóta vagy ömmm..tudom is én...most nem jut eszembe több... Szóval...Ma reggel felkeltem...gondolom ez nem újdonság. Szóval...felkeltem, elmentem megmosakodni, aztán megreggeliztem és zajlott tovább a nap. De egyszercsak...:OOOOO

A hasam görcsbe rándult és rohamot kaptam. 

-Jézusom Dina!!! Mi a baj?-kérdezte Danielle.

Nem tudtam válaszolni csak remegtem és le is estem volna a székről ha Danielle nem fog meg. 

-LIAM! Hívd gyorsan a mentőket!-ordította Dan.

Liam gyorsan tárcsázta a számot és kb. egy 10-15 perc múlva a mentők már ki is jöttek. Bevittek a kórházba és egyből megvizsgáltak. És mivel ugyanaz volt az orvosom mint múltkor, ezért már sejtette hogy ez a ráknak köszönhető.

-Höhh...szuper!-mondtam és sóhajtottam.

-Ne aggódj! Megcsinálják a műtétet és felépülsz!-mondta Liam.

-Jaa...az lehet...de mivan akkor ha én nem akarom a műtétet?!-kérdeztem.

-Akkor elveszíted a családodat és a barátaidat.-mondta Dani.

Megint sóhajtottam. Délután 5-6 óra körül bejött az orvos.

-Estére bent fogjuk tartani és felírunk majd gyógyszereket, amiket majd ki kellene váltani. Holnap már haza is mehet, de ha valamikor lesz megint rohama akkor be kell jönni vele vagy minket hívni.!-mondta az orvos és kiment.

-Szuper!!! Ez életem legjobb napja...-gondoltam magamban.

88. rész-A szemét kis p*cs...-.-"

*Jess*
-APUUUUUUUUUUUU!!!-ordítottam.
-Mondd!
-Elmegyünk Josh-hoz oké?!
-Jólvan! De max. 9re itthon legyetek!-mondta.
-Jó!-mondtam.-Lis!!!! Gyere már!!!
-Jólvan!!!! Jövök már!
Azt akartam hogy ne titkolózzon és ne rejtegessen semmit se előlem..Előkerestem az egyik kedvenc ruhámat, és reméltem hogy nem csak az én kedvencem lesz hanem Joshnak is.
-Mehetünk!-mondta Lis és leszaladt a lépcsőn.
Kimentünk az ajtón és irány Joshék háza.
-Figyelj Jess! Te mit csinálnál ha Josh megcsalna?!
-Figyelj Lis! Légyszíves ne kérdezz ilyeneket mert már így is ki vagyok ráakadva!
-Bocs..
Megjöttünk...
-Huhh..-sóhajtoztam.
-Nyugi!!! Ha tényleg szeret akkor nem rejteget semmit!-mondta Lis.
-Kösz bazdmeg!-mondtam és nevetni kezdtünk.
Közelebb mentünk a házhoz és becsengettünk. Hallottam hogy valaki szalad az ajtó felé. És hamarosan kinyílt az ajtó.
-Szia Jessica!-mondta Josh mosolyogva.
Szerintem nem volt igazi az a mosoly. Nagyon olyan volt mintha azt akarná hogy húzzak el a faszba...
-Szia Josh! Ő..ő itt Lisa a legjobb barátnőm!-mondtam.
-Hali!-köszönt Lis.
-Szia!-mondta Josh.
-Josh?! Miért vagy egy szál köntösben?-kérdeztem.
-Jaa...nem rég keltem fel.!-mondta de nagyon idegesnek látszott.
-Valami baj van?!-kérdeztem.
-Baj?! Milyen baj?! Miért lenne baj?!-kérdezte kicsit idegesen és egyfolytában hátra forgolódott.
-Hát nem is tudom...azt szeretném ha nem rejtegetnél előlem semmit.!-mondtam és mélyen belenéztem a szemébe, mire ő könnyezni kezdett.
-Sajnálom!-mondta.
-Mit?! Mivan?!-kérdeztem értetlenkedve.
Aztán leesett. Egy csaj odabentről nevetni kezdett, kijött, átkarolta Josh-t hátulról és vinnyogó hangon beszélni kezdett.
-Joshiiii bébiiii! Gyere vissza az ágybaaa! Kérleeeek!-mondta nyálasan egy szőke csaj.
Lisa megfogta a csuklómat és húzott maga után.
-Jess..semmi keresnivalónk nincs itt!-mondta.
Könnyezni kezdtem és elindultam Lis után. De valaki erősen, nagyon nagyon erősen megragadta a csuklómat. Mármint a másikat...nem azt amit Lis fogott, hanem a másikat. Najó szóval valaki megragadta a csuklómat amit nem Lisa fogott. Hú de hülye vagyok...XD
-Neee! Jess! Kérlek! Sajnálom! Elbasztam! Kérlek Jess! Ne csináld ezt velem!-mondta Josh könnyezve.
Megfordultam és egy jó nagy pofonnal díjaztam.
-Mit?! Mit sajnálsz bazdmeg?! Azt hogy te is megcsalsz?! Mi a fasz van most?! Azért feküdtél le ezzel a kurvával mert én nem akartam veled baszni?! Hát bazdmeg! Köszi szépen! Nagyon rendes vagy hogy rohadnál meg te fasz!-ordítottam és búcsúzóul tökön rúgtam.
Lisa csak állt és nézett rám. Nem nagyon szoktam ilyen lenni, tényleg. Nem értem most magamat. De mondjuk nem csak magamat...miért csinálja ezt velem mindenki?! Mit tettem én ellenük?! Kisírt szemekkel futottam hazafelé de a lábaim már nem bírták. Elestem. Ott sírtam a járda közepén és csak ültem és sírtam. Egyszerre a kettőt. Lisa hamarosan utolért és felsegített. Nagy nehezen, összeszedtem annyi energiát hogy haza tudjak menni.
Otthon apu nagyon aggódott hogy mi a szitu. Elmeséltem miközben a kanapén ültem, a térdemet fogva. Lisa hozott egy jó meleg plédet, apu pedig meleg, finom, citromos teát. Apu bekapcsolta a tv-t a SpongyaBobra mert tudta hogy ezt szoktam nézni ha szomorú vagyok.
Szürcsölgettem a teámat és jött egy SMSem. Josh írt.
-'Figyelj Jess! Nagyon sajnálom! Nem szabadott volna ezt tennem de már nem bírtam magamon uralkodni, te pedig még nem akartad! Tudom...elrontottam és megértem hogy nem akarsz szóba állni velem, de ha lehetne, ha lehetne még egy esélyem...mindent rendbe hoznék. Nagyon szeretlek, tiszta szívemből! Tudom hogy nem fogsz megbocsátani, ezt tiszteletben is tartom és teljesen megértem! De tudd, hogy rám bármikor számíthatsz és kérlek gondold meg magad! I <3 U!!! Josh."
-Ez fasz! Ilyet ír amikor...WÁÁÁÁÁ!!-gondoltam magamban és legfelül tomboltam.

87. rész-Danielléknél.:(

*Dina*
Egyik reggel elővettem a bőröndömet és belepakoltam. Persze nagyon halkan mert Niall még aludt és nem akartam felkelteni. Minden cuccom megvolt. Kimentem halkan a szobából és kitettem egy cetlit a konyhaasztalra.
-"Szivem! Daniellehez mentem egy kis időre! Kérlek ne aggódj! Minden O.K. lesz! Ne gondolj semmi rosszra! Szeretlek! Vigyázz magadra! pussz. Dina. xx"
Kimentem az ajtón és beültem egy taxiba. Amikor odaértünk Daniellehez fizettem és bementem.
-Szia! Ugye nem baj hogy ilyenkor jöttem?-kérdeztem.
-Szia! Persze...nem baj!-mondta és megölelt.
Bementünk.
-Szia Liam!-köszöntem.
-Szia Dina! Te?! Itt?! Hogy-hogy?-kérdezte Liam.
-Én is nagyon szeretlek!-mondtam mosolyogva.
-De most komolyan..összevesztetek vagy mi?!
-Dehogy! Nem tudja hogy eljöttem, még aludt!-mondtam.
-De akkor mi történt?
-Van egy kis...tegnap voltam orvosnál és van egy kisebb bajom...ami nem annyira kicsi és nem akarom hogy Niall vagy Jess megtudja. Az orvos szerint 2-3 hónapom van és ha megműtenek még akkor sem biztos hogy túlélem.-mondtam.
-Oké..eddig világos de mi a baj?!
Látszott rajta hogy nagyon nagyon aggódik.
-Liam! Kérlek nyugodj le! Felőlem elmondhatod bárkinek csak Niallnek és Jessicának ne!!!
-Jólvan!-mondta és vett egy nagy levegőt.
Dani bevezetett egy szobába.
-Kérlek! Érezd magad otthon! És..ömm...ha bármi fáj vagy valami baj van..szólj egyből! Kérlek!
-Persze!-mondtam mosolyogva.
Kipakoltam a cuccaimat és kimentem a konyhába. Láttam hogy mind a ketten kint vannak és esznek. Vettem egy nagy levegőt és elhatároztam hogy elmondom Liamnek hogy mi a bajom. Leültem az egyik székre és elkezdtem köröket rajzolni az ujjammal az asztalra.
-ömm...-kezdtem.-Rák...
-Mi?!-kérdezte értetlenül Liam.
-Rákos vagyok!-mondtam.
Liamnek tátva maradt a szája és nagyon ideges volt.

*Jess*
Mikor felkeltem, lementem a konyhába és találtam egy cetlit az asztalon.
-"Szivem! Daniellehez mentem egy kis időre! Kérlek ne aggódj! Minden O.K. lesz! Ne gondolj semmi rosszra! Szeretlek! Vigyázz magadra! pussz. Dina. xx"
Anyu írta apunak. De miért ment el? Nem értem és aggódni kezdtem.
-APU!!!! APUUUUUUU!!!!-ordítoztam.
-Miaz?-kérdezte fáradtan.
-Összevesztetek anyuval?-kérdeztem.
-Nem..miért?
-Mert anyu elment.-jelentettem ki.
-Mi?!-kapta fel a fejét egyből.
Odanyújtottam neki a cetlit és elolvasta.
-Istenem!-mondta és aggodalmasan megborzolta a haját.
-De miért ment el?-kérdeztem.
-Nem tudom...fogalmam sincs. Várj! Felhívom Daniellet.!-mondta és odakapott a telefonért.
-Öm...beszélhetnék én vele?-kérdeztem.
-Öööö..ha akarod!-mondta és átadta a telefont.
-Szia Danielle! Jessica vagyok! Nem tudod véletlenül hogy anyu miért ment el hozzátok úgy hogy nekünk nem is szólt?
-Szia Jess! Bocsi de nem mondhatom el! Most mennem kell! Szia!-mondta és lecsapta a kagylót.
Ezt nem értem.
-Mit mondott?-kérdezte apu.
-Azt hogy 'Szia Jess! Bocsi de nem mondhatom el! Most mennem kell! Szia!'.
-Ennyi?!
-Aha.. ._.
-Istenem...:S-sóhajtozott apu.

86. rész-Atyagatya...jézusisten!

*Jess szemszöge*
Reggel mikor felkeltem észrevettem hogy Josh már nincs az ágyban. Felkeltem és lementem a konyhába. Láttam hogy éppen ül az asztalnál és valamit csinál. Odalopództam mögé és megsimogattam a vállát.
-Jézusom Jessica! Ne ijesztgess!-mondta majd elrejtett valamit a zsebébe.
-Mit dugtál el?-kérdeztem gyanakvóan.
-Semmit..csak egy kis cetlit!-mondta zavarodottan.
-Ahha..figyelj...felöltözök és elindulok haza oké?-kérdeztem.
-Okés! Persze! Semmi gáz!
Felmentem és felöltöztem. Érdekelt hogy mit dugdos előlem Josh, de ha nem mond semmit róla akkor ez van... Mikor kész lettem, lementem, adtam egy puszit Joshnak és hazamentem. Még haza sem kísért. Azt mondta hogy valami fontos dolga van ami nem várhat....Képzelem...
Otthon felmentem a szobánkba és Lisa éppen az egyik magazinomat olvasta. Már nagyon nagyon régi. Kb. 11 éves koromban kaptam. A magazinokat és az újságokat megtartottam mert lehet hogy egyszer nagyon nagyon unatkozni fogok és akkor olvasok.

*Dina szemszöge*
Ma orvosnál voltam mert nem nagyon éreztem jól magamat és kiderült hogy... elég nagy a baj. De elhatároztam hogy nem mondom el senkinek, talán Daniellenek vagy Abbynek. Niallnek és Jessicának nem szabad tudnia. Fel kell épülnöm. Nem hagyhatom itt a családomat. A férjemet akit imádok és mindig is imádni fogok és persze a lányomat aki még csak 16 éves és szüksége van a szüleire. Na meg a többiek. Igaz hogy Abby, Bella, Emma, Danielle, Harry, Liam, Louis és Zayn csak a barátaim de akkor is olyanok mintha a testvéreim lennének. Az orvos szerint még 2-3 hónapom lehet, ha nem csináltatok meg egy műtétet még ezen a héten. De mit mondjak Niallnek? És nem is biztos hogy túlélem hogyha megcsinálják a műtétet. Az is lehet hogy ezt már meg se lehetne műteni. Szerencsétlen vagyok, mindig minden betegség és fájdalom engem ér...de ha valamelyik szerettemmel történne az még jobban fájna és abba belebetegednék. Mindegy...most inkább megpróbálok lenyugodni és felhívom Daniellet és Abby. Ezt sürgősen meg kell beszélnem velük.

*Jess szemszöge*
-Hhhhh..az ott komoly apud? De furcsa!!-mondta Lisa.
-Ja az ő.!
-Azta...:OO *O*
-Miaz?!-kérdeztem mosolyogva.
-Huhh...a keresztapád rohadt dögös volt...mondjuk...még most is az!-mondta Lisa és már csurgott a nyála.
-Najó!! Szállj le a keresztapumról!-mondtam nevetve.
Lisa gyönyörködött még bennük aztán megkérdezte hogy milyen volt Joshnál.
-Tudod..szerintem valamiben mesterkedik...-mondtam.
-Hát..sajnos ebben nem tudok segíteni mert nem ismerem és még nem is láttam...-mondta Lisa.

*Dina szemszöge*
Danielle és Abby ma átjönnek és jönnek a fiúk is. Meg a többiek. Szóval mindenki. De csak ők ketten fognak tudni róla. Arról a dologról. Remélem nem fogják elmondani Niallnek.
...Remélem...

85. rész-Ottalvás Joshnál

*Jess szemszöge*
Hamarosan odaértünk Joshékhoz és bementünk.
-Ömm...mindjárt jövök! Érezd otthon magad!-mondta Josh.
-Okés!-mondtam és leültem a nappaliba.
Vártam egy kicsit de Josh hamar visszajött.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Csak odafent az emeleten!-mondta.
-Ahhaa...:D-mosolyogva néztem rá.
Ő visszamosolygott.
-Szeretnél nézni valami filmet?-kérdezte.
-Hát...nekem 8.
Josh bekapcsolta a tv-t és néztük az egyik versenyes műsort, a Kihívás-Az exek háborúját. Vicces és imádom ezt a műsort.
Miután vége lett jött a Pasikódex.
-Akarod ezt nézni?-kérdezte Josh.
-Hát...ja.! Szeretnék többet megtudni a pasikról!-mondtam egy kacér mosollyal az arcomon.
-Mondjak egy pár dolgot?-kérdezte.
-Nekem 8.
Kikapcsolta a tv-t.
-Egy fiú...személy szerint én...szeretem egy lány kezét fogni. Szeretek egy lánnyal ölelkezni. A szenvedélyes és lassú csókokat szeretem.-mondta és egyre csak közelített aztán megcsókolt.
Nagyon jó volt de eszembe jutott a szabály!!! Tehát óvatosan ellöktem magamtól.
-Bocsi...de ez most nem megy!-mondtam.
-Persze..ja..semmi baj! Én bocs!-mondta és lenézett.
Kicsit sajnáltam de tudtam hogy semmi jó nem jönne ki belőle.
-Ömm...szeretnél fürdeni?-kérdezte.
Ekkora szar kérdést...XD
-Aha..
-Gyere!-mondta és felmentünk az emeletre.
Bementem a fürdőbe, Josh pedig hozott nekem egy pólót és egy boxert. Érdekes...de legalább tiszta. Megfürdöttem és felöltöztem. Kimentem és láttam hogy Josh épp fekszik az ágyán. Mikor meglátott elmosolyodott.
-Gyere! A nővérem régi szobájában fogsz aludni!-mondta és bevezetett egy szobába.
-A nővéred most hol van?-kérdeztem.
-Ömm..Amerikában....Asszem!-mondta.
Kemény... biztos jó testvér lehet ha nem biztos abban hogy a testvére hol lakik most. XD
Ledobtam magam az ágyra és elgondolkodtam.
-Hát...akkor jóéjt! Gyere át nyugodtan ha valami gáz van.-mondta.
-Okés! Jóéjt!
Becsukta maga mögött az ajtót és hallottam hogy becsukódik az ő ajtaja is. Nem értettem hogy miért nem akart velem aludni...érdekes!
Felkeltem és átmentem Josh-hoz.
-Te mit csinálsz?-kérdezte.
Befeküdtem mellé és betakartam magam a takarójával. Éreztem hogy Josh átölelte a derekamat. Felé fordultam és a keze még mindig a derekamon volt.
-Tudod..Jess...én..ömm...-dadogta de megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondtam.
Elmosolyodott. Közelebb csúszott de leállítottam. Elmeséltem neki hogy mi a helyzet, hogy még szűz vagyok és hogy nem szeretnék még senkivel sem közösülni.
Nemsokára..Josh elaludt, nyomtam egy puszit a fejére és elaludtam én is.

84. rész-Tali

*Jessica szemszöge*

Ő itt Josh /ha valakinek ismerős akkor ő játszik a Kínosban :D/:

Mindent elmeséltem anyuéknak és végig mosolyogták az egészet.

-Anyu! Elmehetnék ma este Joshsal valahova?-kérdeztem.

-Persze! De tudod a feltételeket!-mondta.

-Jaja!-mondtam vidáman és felrohantam az emeletre.

Elővettem a cetlit amin Josh telefonszáma volt és írtam neki egy SMS-t.

-'Szia! Ha van kedved akkor ma este találkozhatnánk! Este 8ra legyél nálunk! :) Jess.xx"

Sietnem kellett mert délután 6 óra volt és még hajat kellett mosnom, kiválasztani egy ruhát és feltenni egy kis sminket.

Szóval el is indultam. Megmostam a hajam aztán gyorsan megszárítottam és kivasaltam. Ezzel elment egy óra. Kiválasztottam a megfelelő ruhát.

Most jött a smink. Nem szeretem a sok sminket mert szerintem undorító.
Rápillantottam az órámra. Pont 8 óra és ekkor csöngettek.
-Josh!-mondtam ki halkan.
Leszáguldottam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
-Szia!-mondtam és éreztem hogy pirulok.
-Szia! Csini vagy!-mondta Josh mosolyogva.
-Köszi!-mondtam.-Anyu! Elmentem!
Becsuktam az ajtót és elindultunk.
-És...mi jót fogunk csinálni?-kérdezte.
-Hát...azt reméltem hogy te tudsz majd valamilyen programot!-mondtam nevetve.
-Melléfogtál!-nevetett Josh is.-Ha akarod...elmehetnénk...a...parkba?!
-Oké!-mondtam.
Ránéztem Joshra és nem tudtam levenni róla a szemem. Amikor észrevette hogy nézem őt elmosolyodott és a betont nézte. És egyszer csak...*-* megfogta a kezemet. Lenéztem az összekulcsolt kezünkre aztán pedig Joshra. Láttam hogy még mindig a földet nézi és el van pirulva.
Nem akartam túl hamar éreztetni  vele a dolgokat és amennyire bírtam eltávolodtam tőle és kiszabadítottam a kezemet a kezéből.
-Bocsi...nem akartam nyomulós lenni!-mondta.
-Semmi baj!-mondtam és rámosolyodtam.
Elmentünk a parkba és leültünk az egyik padra. Beszélgettünk egy kicsit.
Este 10kor csörgött a telefonom.
-Szia anyu! Bocsi!-suttogtam oda Joshnak, mire jelzett hogy 'semmi gáz!'.
-Mikor akarsz hazajönni?-kérdezte anyu.
-Ömm..nemsokára?!
-Jess...ha akarod maradhatsz a...ömm..hogy is hívják.?
-Josh!-mondtam.
-Jaa....igen! Aludhatsz Joshnál ha akarsz de ne legyen semmi...ugye tudod?!
-Persze! De nem hiszem hogy az anyjáék megengedik!-mondtam.
-Hát ha nincs kedved ottaludni vagy nem angedik akkor majd gyere jó?
-Persze! Szia anyu!
-Szia!
Letettem.
-Josh...-kezdtem.
-Nem baj!-mondta.
-Mi?!o_O
-Nem baj ha nálunk alszol.!-mondta mosolyogva.
-Okés! Köszi!-mondtam.
Még beszélgettünk egy kicsit de közben elindultunk Joshék háza felé.

83. rész-A furcsa idegen

*Jessica szemszöge*
Lementem a parkba, ki akartam szellőztetni a fejemet. Arra gondoltam hogy leülök az egyik padra és nézelődök. Volt ott egy kisfiú és az anyukája. A kisfiú elesett és a térde sebes lett. Sírni kezdett és az anyukája próbálta vigasztalni aztán elmentek.
Egyfolytában arra gondoltam hogy Mike mekkora egy sunyi dög és hogy bosszút kellene állni rajta..de hogyan?!
-Áhháá!-kiáltottam el magam.
Szerencse hogy senki nem volt a közelben.:)
Kéne egy állpasi. De ki vállalná el, aki nem gondolná komolyan?!
Elhatároztam hogy elindulok hazafelé. Néztem a földet és még mindig azon agyaltam hogy ki lehetne az a fiú... Reménytelennek tartottam ezt az ötletet de nem adtam fel.
-Áú!-kiáltottam el magam.
Valakivel összeütköztem és éreztem hogy a fenekemre puffanok. A srác felállt és nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam én is.
-Bocsi! Ne haragudj! Nem figyeltem!-mondta.
-Ugyan! Én nem néztem előre!-mondtam.
Belenéztem a szemébe...pont olyan szeme volt mint apunak, szép tengerkék. Nem tudtam megszólalni és csak mosolyogtam miközben figyeltem azt a tökéletes szempárt.
-Ömm..-kezdte.-A nevem Josh.
-Az enyém Jess. Mármint ömm...Jessica.-mondtam.
-Szép neved van!-mondta Josh.
-Köszi!-mondtam.
Nevetni kezdett, gondolom elpirultam. :D
-És...itt laksz?-kérdezte.
-Igen! Csak kijöttem, mert egy fiú elég rendesen megbántott.-mondtam.
-Uhh...sajnálom...velem is rendesen elbánt a már volt csajom.-mondta.
-Akkor te sem jártál jobban...
-Ja...
Elindultunk...csak sétáltunk és sétáltunk. Nem is néztük hogy merre megyünk, csak mentünk előre. Egyszer csak beértünk egy kávézóba. Josh fizetett nekem és magának is egy csokishake-et és leültünk az egyik asztalhoz.
Elkezdtünk beszélgetni. Szinte mindent megtudtunk egymásról, de már délután volt és anyuék biztos aggódtak hogy merre lehetek, mivel se egy cetlit se semmit nem hagytam ott nekik.
-Ömm.. figyelj! Nekem most mennem kell!-mondtam.
-Oké!-mondta.
Felálltam de elkapta a kezemet.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte és édesen mosolygott.
-Ömm...persze...ha van kedved.
Beszélgettünk még hazafelé.
-Akkor...majd még beszélünk!-mondta, betett valamit a zsebembe és adott egy puszit az arcomra.
-Okés! Szia!-mondtam és bementem.
Miután beértem, láttam hogy Josh figyel és ott áll a ház előtt /remélem nem vett észre! :D/ de hamarosan elment. Benyúltam a zsebembe és kivettem belőle egy cetlit. A telefonszáma volt rajta és az hogy hívjam ha akarom.
Anyáék még aludtak...szép! Hát...akkor mégsem aggódtak. :D

82. rész-Most akkor mivan?!

*Jessica szemszöge*
Reggel 9 óra körül, lementem és megreggeliztem. Aztán felmentem és vittem fel Lisának egy pohár vizet és egy fájdalom csillapítót. Szerintem szüksége lesz rá.:D Úgy döntöttem hogy bekapcsolom a TV-t és keresek valami jó zenecsatornát. Éppen apuék száma ment :D a What Makes You Beautiful. :D Milyen fiatalok voltak még... és még Zayn bácsin sem volt ennyi tetkó.../Zayn a keresztapám./ Nagyon ó zene, imádom!!! *-* A nagy táncolásom közepette voltam mikor valaki hívott...
-Mike!-mondtam mérgesen.
Odanyúltam a telefonomért és felvettem.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Mi az hogy mit akarsz?! Azt hittem szeretsz! Cöhhh... nem értelek!-mondta.
-Mi van?! Te beképzelt, nagyképű színskála!-mondtam.-Minek hívtál?! Megint el akarod mondani hogy Saraht szereted?!
-Én téged szeretlek és most igazán nem értem hogy mi a bajod!-mondta.
-Mi a bajom?! Ezt most komolyan kérdezted?! Elmondjam?! Kíváncsi vagy rá?! Képzelt az a bajom hogy miután kitálaltál nekem hogy te nem is szereted Saraht, lesmároltál, én meg elhittem hogy komolyan mondod és engem szeretsz, de amikor Sarah ránk nyitott, nem azt mondtad volna hogy pl.: 'Bocsi Sarah! Jesst szeretem! Vége! Kész! Ennyi!' nem!!! Hanem: 'Bocsi Sarah! Meg tudom magyarázni!'. Amikor én meg megkérdeztem hogy akkor most kit szeretsz akkor meg azt mondtad hogy: 'Ez nem a te dolgod! Maradj ki ebből!'. Igen?! Maradjak ki belőle?! Akkor szia! Nem akarlak zavarni a hazudozásodban!-mondtam és kinyomtam a telefont.
Felment bennem a pumpa és nem bírtam leállni. Mérgemben földhöz vágtam a telefonomat, aztán megbántam és gyorsan felvettem. Szerencsére semmi baja nem lett. Huhh...szerencse!
Felhangosítottam a TV-t és hallgattam a zenéket. De megint rezgett a telefonom. Ez most SMS volt. Ugyan kitől... Még jó hogy Miketól.
-"Jess kérlek! Találkozzunk! Meg szeretném ezt veled beszélni! Nem szeretem Saraht de ki kellett valahogy kerülnöm ebből a helyzetből! Sajnálom hogy úgy szóltam hozzád! Szeretlek Jess és nem akarlak elveszíteni! Imádlak, tisztellek és szeretnék veled lenni! Kérlek hívj fel! Mike.xx."
Najó...most teljesen összezavart. Már eddig is össze voltam de most rátett még egy lapáttal. Kössz Mike! Nem hinném hogy szeretnék találkozni vele...inkább lemegyek sétálni a parkba...

81. rész-Buli Mikenál

*Jessica szemszöge*
Már este 7 óra volt és Lisával eldöntöttük hogy talán elkezdhetnénk készülődni. Először elmentem én tusolni aztán Lisa és egymásnak választottunk ruhát.
Az én ruhám, a Lisa ruhája.
Megcsináltuk egymás sminkjét és haját. Készen álltunk a bulizásra és nem érdekelt semmi.
-Mehetünk?-kérdezte Lisa.
-Hát hogyne!-mondtam és lepacsiztunk.
Lementünk a lépcsőn és elköszöntem anyáéktól.
-Ne feledd! Bulizz és ne törődj senkivel!-mondta anyu.
-Jó legyél Jess!-mondta apu.
-Okés! Sziasztok!-köszöntem.
Elindultunk Mike háza felé. Az utcájukban lehetett hallani hogy már elkezdték a bulit. Mikor odaértünk becsöngettünk és Mike kinyitotta az ajtót.
-Hhhh..istenem de helyes!-gondoltam.-Nem Jessica! Nem! Verd ki a fejedből.!
-Sziasztok!-köszönt Mike elbűvölő mosolyát mutogatva.
-He..helló!-köszöntem.
-Csá!-köszönt Lisa.
Bementünk és egyből elindultunk a piák felé. Elkezdtünk inni de én csak annyit hogy ne legyek részeg. Nem szeretek részeg lenni. Wááá...!! Az alkoholt sem szeretem annyira. De Lisa... ő csak vedelt és rázta magát. Aztán elment valamerre én meg leültem egy székre és nézelődtem.
Egyszer csak Mike odajött hozzám.
-Szia!-kezdte.
-Szia!-mondtam mosolyogva.
-Csak azt szeretném mondani hogy szerintem te egy csodálatos lány vagy és kérlek ne haragudj de nekem ott van Sarah. Tudom hogy nem a legészlényebb csaj de szeretem.! Sajnálom! Jobbat érdemelsz nálam!-mondta és lehajtotta a fejét.
-Tudom és megértem!-mondtam és éreztem hogy könnyek gyülekeznek a szememben.
-Kérlek ne sírj!-mondta és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
-Most ne! Kérlek hagyj!-mondtam és felrohantam az egyik emeleti szobába.
Lehuppantam az ágyra és sírni kezdtem. Egyszer csak kopogtak. Mike jött be és leült mellém.
-Megmondtam hogy hagyj!-mondtam kicsit dühösen.
-Höhööö! Ez a mi házunk!-válaszolta Mike nevetve.
-Nemérdekel!-mondtam.
-Jess! Te egy remek lány vagy! Tudod...szeretném ha Sarah is ilyen lenne mint te!-mondta.
-Mivan? Az előbb azt mondtad hogy ő tökéletes?
Nem értettem...egyszer azt mondja hogy Sarah tökéletes aztán meg hogy szeretné ha Sarah olyan lenne mint én... most akkor mivan?!
-Hazudtam oké?! Sarah hülye és nem törődik velem... nem is szeret csak azért van velem mert csapatkapitány vagyok!-mondta Mike.
-Ohh...sajnálom!-mondtam és lehajtottam a fejemet.
-De te Jess...-mondta Mike és rátette a kezét a combomra.
-Neee Mike!-mondtam de nem tudtam neki ellenállni.
De amikor felnéztem, belenéztem gyönyörű szemébe és egyre közelebb hajoltunk egymáshoz. Nemsokára összeértek ajkaink. De amikor összeért a szánk hirtelen elhúzódtam tőle.
-Te csak kihasználsz engem!-mondtam.
-Nem!!! Csak szeretnék végre egy olyan lánnyal lenni aki értékel engem és nem néz le!-mondta és láttam rajta hogy...'bakker ez tényleg igazat mond..'.-Ugye elhiszed?
Bólintottam, ő pedig megcsókolt. Most hagytam és nagyon jó volt.
-Veled akarok lenni!-mondta.-Jess...lennél a barátnőm?
-Ez most komoly?! Neked ott van Sarah!-mondtam...igazából nem láttam értelmét.
-Mivan?! De azt hittem bírsz engem!
-Igen! Bírlak is nagyon! De amíg nem szakítasz Sarahval addig nem lehet köztünk semmi!-mondtam.
Lehajtotta a fejét és megborzolta a haját.
-Jó! Figyelj...még ma elmondom neki...-mondta.
Erre megcsókoltam..de nem kellett volna mert Sarah benyitott.
-Mi az isten? Ti mi a szart csináltok?-kérdezte Sarah.
Gyorsan próbáltuk kimagyarázni de nem ment.
-Figyelj Sarah...megmagyarázom!!!-mondta Mike.-Én téged szeretlek!
Hát ezt nem vártam volna tőle.
-Mivan?!-kezdtem.
-Maradj ki ebből!-ordított rám Mike.-Semmi közöd hozzá!
Sarah kirohant a szobából Mike meg utána, én pedig sírva megkerestem Lisát és nagy nehezen hazacipeltem. Otthon mindent elmeséltem anyának és megvigasztalt.

80. rész-Mike

Reggel arra ébredtem hogy csöngetnek. Magamra tekertem a köntösömet és kicsoszogtam. Amikor megláttam Mikeot az ajtóban leesett az állam.
-Hali Mike!-köszöntem.
-Heló Mrs. Horan! Öm..elnézést hogy felkeltettem.-mondta Mike.
-Áhh..semmi baj! Úgyis nemsokára kelnem kellett volna!-mondtam mosolyogva.
Ő itt Mike.
Tudtam hogy Jessnek miért tetszik. Nem csak a külseje miatt. A belsője is nagyon tiszta. Kedves és megértő fiú.
-Szóval..mit szeretnél?-kérdeztem.
-Csak annyit szerettem volna hogy..öö..átadná az üzenetet Jessicának hogy ma buli lesz nálunk?
-Persze. És mikor?-kérdeztem.
-Hát...kb. jöjjön úgy...7-8 óra körül.
-Rendben! Átadom!
Becsuktam az ajtót és bementem a konyhába. Leültem az egyik székre és gondolkozni kezdtem. Nemsokára Jess is lejött.
-Szia kicsim! Jó korán ébredtél! Valami baj van?-kérdeztem.
-Szia anyu! Nem, semmi baj nincs csak nem tudtam tovább aludni!-mondta Jess.
-Képzeld itt volt Mike!
-És mit akart?
-Csak hogy ha van kedved akkor ma menj át hozzájuk 7-8 óra körül mert lesz egy jó kis buli!
-Az jó!-mondta Jess.-És ott lesz Sarah is?
-Nem tudom! Hát ha együtt vannak akkor gondolom igen!
Sarah...Mike csaja. Beképzelt kis ribanc és csak azért van Mikekal mert a suli focicsapatának a kapitánya. Cöhh... szánalmas a csaj... Meg kell hagyni szép, de se agya se érzése nincs.
Itt egy kép Sarahról.
-Akkor nem megyek!-jelentette ki Jess.
-Jajj kicsim! Attól még hogy ő ott lesz attól te még elmehetsz! Max. sunán rúgod és kész!-mondtam mire nevetni kezdett.
-Oké! Akkor elmegyek!-mondta nevetve.

*Jessica szemszöge*
Reggel miután felkeltem láttam hogy anyu ott ül a konyhában. Kicsit még zavart hogy Mikenak van barátnője de anya előtt megpróbáltam leplezni. Beszélgetni kezdtünk és kiderült hogy lesz egy buli ma este Mikenál. Nála mindig jó buli van. Imádok nála lenni de hogy most Sarah is ott lesz...és tudom hogy mi van kettőjük közt már nem is akarok menni. Fölösleges... Sarah gazdag..mondjuk mi sem panaszkodhatunk mert apu énekes és nagyon jól keres, anyu pedig... ő meg majdnem annyit keres mint apu. Mindegy. Anyu segített kicsit és mégis elmegyek a buliba. Nehogymár egy lotyó szúrja el a jó kedvemet..
Miután Lisa felkelt megmondtam neki hogy este buliba megyünk.

79. rész-Átcuccolás

Este 8kor, percre pontosan Jess és Lisa hazaértek.
-Na sziasztok! Milyen volt a mozi és a buli?-kérdeztem.
-Megmondtam Mikenak hogy tetszik nekem. De kiderült hogy van barátnője. Amúgy minden jó volt!-mondta Jess.
Felment de Lisa maradt.
-Dina...ömm..nem is tudom hogy kezdjem...-kezdte Lisa.
-Mondd csak nyugodtam!-mondtam.
-Hát...hogy...nem lenne-e baj...haaaa...ide...költöznék?-kérdezte.
-Persze hogy nem baj! De megtudhatnám hogy miért? Nem jó otthon vagy mi?-kérdeztem.
-Hát...anyám szerint én csak nyűg vagyok a nyakukon.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Értem. Akkor...átcuccoljunk most gyorsan?-kérdeztem.
-Hát..ha nem baj!-mondta.
-Dehogy baj! Gyerünk.!-mondtam és elindultunk.
Odaértünk Lisáékhoz. Nem laktak messze, kb. 5-6 házzal arrébb. Bementünk Lisáékhoz, az anyjáék már aludtak. Lisával felmentünk a szobájába és összepakoltuk a cuccait.
-Figyelj Lisa! Én átviszem a cuccaidat, te addig írj egy levelet hogy átjössz hozzánk! Majd ha kész vagy akkor gyere.-mondtam.
-Okés!-mondta.
Átvittem a cuccokat és szóltam Jessnek hogy Lisa ideköltözik.
-Szeretnétek egy szobában lenni vagy inkább külön-külön?-kérdeztem.
-Nekem mindegy! Lehetünk együtt is!-mondta Jess mosolyogva.
-Akkor ideteszem a cuccait és majd megoldjátok jó?
-Persze! Nem lesz gáz!
Hamarosan megérkezett Lisa is.
-Jess-sel egy szobában lesztek! De csak ha jó úgy neked!-mondtam.
-Persze! Jó lesz úgy! Köszi!-mondta Lisa és megölelt.
Elmosolyodtam és Niall kijött a szobából, mire Lisa felment.
-Miaz? Itt alszik Lisa?-kérdezte Niall.
-Valami olyasmi!-mondtam mosolyogva.-Ideköltözik!
-Hogyhogy?
-A szülei szerint csak nyűg a nyakukon!
-Uhhh...hát az nem lehet valami jó!
-Hát nem!-mondtam.-Kérsz enni valamit?
-Mi van itthon?
-Ömm.. mit szeretnél enni?
-Melegszendvicset?!
-Okés! Mindjárt csinálok!
Megcsináltam Niallnek a szendvicset, aztán csináltam a csajoknak hotdogot. Felvittem és beszélgettem velük egy kicsit. Nemsokára lejöttem és bebújtam Niall mellé az ágyba.

78. rész-Jessica

#5 évvel később#

#16 évesen#

-Apuuuuuu!-kezdte Jess.

-Miaz Jessica?-kérdezte Niall.

-Elmehetek moziba Lisával?-kérdezte.

-Részemről rendben!-mondta Niall.

-Részemről is!-mondtam a konyhából.

-Jujjj de jó! Köszi!-mondta Jess és felszaladt a szobájába.

Nemsokára így jött le. 

-És milyen filmet fogtok megnézni?-kérdezte Niall.

-Csak egy romantikus vígjátékot!-mondta Jess.

-Akkor jó! És mikor jössz?-kérdezte megint.

-Max. 8ra itthon leszek!-mondta bociszemekkel.

-8ra?! Hány napos az a film?-kérdezte Niall.

-Csak el szeretnénk még menni a clubba! Tudod ma van az a fellépés a.... tudod!! Ööööö... Mikenak!-mondta Jessica.

-Jaa...rendben! De semmi szexuális dolog!-mondta Niall viccelődve.

-Apuuuu!!-mondta nevetve Jess.

Bíztunk Jessicában mert rendesen tanul meg jó baráti társasága van. Soha nem hazudott még nekünk és bármit megmondott...ha baj volt vagy ha valami öröme..meg persze titkokat is elmondott. A bizalom kölcsönös. Ez azért jó mert sok családban nem ilyen. A szülők nem értik meg a gyereket vagy a gyerekük nem akarja elmondani a dolgait mert nem bízik a szüleibe. Mi hagytuk neki hogy pasizzon de csak akkor ha a 17. születésnapja után fog először ágyba bújni a pasijával. Most 16 éves de eddig még fiúja sem volt. 

Egyszer csak csengettek. Jess ment ajtót nyitni.

-Lisa!-mondta Jess.

-Szia Jessica!-köszönt Lisa.-Helló Dina, Niall!

-Szia Lisa!-köszöntünk mi is.

Jessica minden..najó! Majdnem minden barátja tegezett minket. Úgy éreztük hogy jobb tegeződni...meg amúgy is... nem vagyunk még annyira öregek. :D

Lisa egy nagyon kedves és jószívű lány. Ha Jessicának valami problémája van benne megbízhat. Volt már egy pár alkalom amikor Lisa mindent magára vállalt hogy Jesst védje. Meg amikor még kicsik voltak oviban Jessica bepisilt és amikor Lisa látta hogy Jess szomorú Lisa bevizezte a nadrágját, csakhogy úgy tűnjön hogy ő is bepisilt.

Ő itt Lisa:

-Akkor mi megyünk is!-mondta Jess. 

-Okéé! Vigyázzatok magatokra!-mondtam és nyomtam egy puszit Jessica homlokára.

-Sziasztok!-köszöntek el.

-Sziasztok!-köszöntünk mi is.

77. rész-Végre itthon! :)

Már este 8 óra volt, összepakoltunk és végre hazamehettünk! VÉGREEEE!!! A kicsi Jessnek is ideadták az iratait meg minden fontosat és Niall betekerte a kicsi de puha takaróval. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Igaz hogy csak ma kellett bent lennem a kórházban de akkor is...hiányzott a házunk meg a többiek. Louis és Niall mostmár nem tűntek idegesnek. Abby, Danielle és Niall ott ültek hátul és nézték hogy alszik Jessica. Remélem sokat fog aludni. :D De megint elszóltam magamat... Szokás szerint. Jessica elkezdett sírni. Sőt.. inkább bömbölni. Látszott Niall-ön hogy összezavarodott és Louis sem tudott annyira koncentrálni a vezetésre. De szerencsére a lányok megoldották. Jessica újra aludt. Huhhh..
-Köszi csajok!-mondtam.
Ránéztem Louisra. Nagyon fáradt lehetett, de Niall méginkább. Mire hazaértünk már aludt. Louisnak egy ki kedve támadt szórakozni.
-Loui! Kérlek inkább ne!-mondtam.
Tudtam hogy ez nehéz nap volt nekik.
-Nyugi!! Nem lesz semmi baja!-mondta Louis.
Aztán meg suttogott valami olyasmit hogy 'Csak kiesik a kocsiból!'. Nem biztos de én így hallottam. Niall ült a bal oldalon, hátul.
-Louis! Kérlek!-mondtam halkan.
Hirtelen kinyitotta a kocsiajtót és Niall kizúgott belőle. Még szerencse hogy Daniellenél volt a baba mert ha Niallnél....húhaaa!! Akkor Louis...kaptál volna a seggedre!!! :D
De Niall annyira fáradt volt hogy nem kelt fel...még csak meg se moccant. Odamentem hozzá, nagy nehezen leguggoltam és megsimogattam a haját.
-Szivem! Kelj fel! Itthon vagyunk!-mondtam.
Niall csámcsogott egyet de nem moccant.
-Louis! Hozz egy kis chipset vagy valami kaját.!-kértem meg Louist.
Gyorsan hozott egy csomag chipset. Meglengettem Niall orra előtt.
-Chips?-kérdezte Niall és felkelt.
-Gyere szivem itthon vagyunk!-mondtam és megpusziltam az arcát.
Niall felkelt és segített nekem felállni.
-Köszi!-mondtam és belekaroltam.
Bementünk. Bent mindenki gratulált és kényeztették Jessicát. Leültem az egyik székre és Niall odajött hozzám.
-Kicsim!-kezdte.
-Miaz szivem?-kérdeztem.
Nem mondott semmit csak megfogta a kezemet és elindultunk a fürdő felé.
-Emm! Lécci...figyelnétek egy kicsit Jessre?-kérdeztem.
-Persze! Nagyon aranyos!-mondta és kacsintott.
-Köszi!
Bementünk a fürdőbe és Niall pár másodperc alatt már meztelen volt. Amikor láttam rajta hogy csak fürdeni akar én is elkezdtem vetkőzni. Együtt fürdöttünk aztán bementünk a hálószobába. Bella bejött és behozta Jessicát. Nem volt mást tenni felhúztam a pólómat mert Jessica már éhes volt. Szóval...megszoptattam. Aztán beletettem óvatosan a kiságyába és hamarosan el is aludt. Niall és én is fáradtan dőltünk le. Tudtuk hogy nem lesz könnyű de mi vállaltuk...hát legyen.

Hajnalban vagy 3szor keltünk fel Niallel mert ki kellett cserélni a pelust vagy éppen meg kellett szoptatni. Áhh... sok dolgot kell csinálni...

76. rész-Szülés

Bevittek a szülészetre, Niall is jött a többiek pedig kint vártak. Ők csak akkor jöhettek be ha már vége van a szülésnek. Niall-t beöltöztették abba a kék cuccba ami megvéd mindent és mindenkit a baktériumoktól. Szerintem tökre fölösleges de mindegy. Belém pedig belémszúrtak egy érzéstelenítőt és valami fájdalomcsillapítót hogy amikor összehúzódások vannak ne fájjon. Mármint annyira! Az egyik orvos kiszúrta a burkot. Nem fájt mert az érzéstelenítőtől nem éreztem semmit. Egyre több összehúzódásom lett és már 7es skálán voltam ezért szóltak az orvosok hogy beindítják a szülést. Niall ott állt mellettem, köpenybe, maszkba, mindenben és fogta a kezemet. A szülésznő széthúzta a lábaimat és utasított hogy nyomjak amikor szól.
-10ig fogok számolni és addig tartania kell a nyomást!-mondta.
Bólintottam.
-Akkor kezdjük!-mondta.-1...2...3...4...5...6...7...8...9...10!
Erősen nyomtam és éreztem hogy az izzadságcseppek végigfolytak az arcomon.
-Jó! Nagyon jó! Még 3-4 nyomás és meglesz!-mondta.
Niall rámmosolygott én pedig szorítottam a kezét. Furcsálltam hogy nem sikoltott fel mert annyira szorítottam hogy szerintem nem volt vérkeringés a kezében.
-Figyelem!-kezdte a szülésznő.-1...2...3...4...5...6...7...8...9...10!
Nagyon fájt és nagyon erősen kellett nyomnom.
-És a harmadik! Valószínűleg már csak ez az egy kell!-kezdte.-1...2...3...4...5...6...7...8...9...10!
És ekkor egy hatalmas sírós hangot hallottam meg.
-Gratulálok! Kislány lett!-mondta a nő.
Nagyokat sóhajtottam, fájt nagyon de mégis iszonyatosan boldog voltam. Megszületett a kislányunk. Niall csak mosolygott és mélyen a szemembe nézett. Elvágták a köldökzsinórt és megtisztogatták a kicsit. Niallel megbeszélve a lányunk neve inkább Jessica Maura Horan lett.
-Uram! Meg szeretné fogni a gyerekét?-kérdezték Nialltől.
-Igen persze!-mondta Niall és elvette a babát.
Olyan édesek voltak együtt. Mosolyogva néztem őket. Niall ringatta a kicsit hogy ne sírjon és hamarosan el is hallgatott. Már most látszik hogy jó apa válik belőle.
-Szivem! Odaadjam?-kérdezte Niall.
Bólintottam. Niall átnyújtotta Jessicát.
-Szia picim!-mondtam és megpusziltam a fejét.
Ránéztem Niallre és elmosolyodtam. Ő visszamosolygott és aztán elvették Jessicát és elvitték a többi babához. Csináltak neki egy táblát amire a nevét írták.
Tehát...Jessica adatai..:
Teljes név: Jessica Maura Horan
Születési hely: London
Születési dátum: 2013. december 29. 3:45pm /15:45/
Apa: Niall James Horan
Anya: Dina Horan

-Szóval...mikor mehetünk majd haza?-kérdeztem.
-Hát minden rendben van tehát még ma este!-mondta a szülésznő.
-Köszönjük!-mondta Niall.
Ránéztem, megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Miaz?-kérdezte mosolyogva.
-Semmi csak szeretlek!-mondtam és éreztem hogy megint mit fog mondani.
-Én pedig imádlak!-mondta, gyengéden megcsókolt és közben elnevette magát.
Már Abby, Danielle és Louis is bejöhettek.
-Na...mizu?-kérdezte Louis.
-Hogy hívják?-kérdezte Abby.
-Jessica.-mondtam.
-És anyu neve.-mondta Niall.
-Igen! Jessica Maura Horan.-mondtam nagy büszkén.
-Szép neve van!-mondta Dani.
-Köszi!^^-mondtuk Niallel egyszerre.
-Mikor engednek haza?-kérdezte Abby.
-Még ma este! Amúgy nem láttátok a kicsit?-kérdeztem.
-Nem! Csak egy bebugyolált valamit láttunk!-mondta Louis.
XD
Elküldtem Niallt hogy hozzon kaját mert mindenki éhes volt. Louis is elment segít Niallnek mert szegénykém nem tud annyi kaját idehozni. :'D Nemsokára visszaértek és megkajáltunk.

75. rész.-O-óóó! Folyok! :OO

#2 héttel később#

Már túl voltunk a karácsonyon és közelgett a szilveszter.

Reggel mikor felkeltem Niall is felvolt már.

-Szivem! Segítenél?-kérdeztem Niall-től mert a hasam megakadályozott a felkelésben.

-Persze drágám!-mondta és óvatosan felemelt.

-Köszi!-mondtam és megpusziltam a homlokát. 

Niall óvatosan átkarolt és megcsókolt.

-Bármikor!-mondta tüzesen.

Kimentem a konyhába, Niall követett.

-Dina?! *-*-kezdte.

-Igen! Csinálok szendvicset.!-mondtam és már mentem is a hűtő felé.

-Imádlak!-mondta.

Megcsináltam neki 3 szendvicset és néztem miközben eszik. Csak gyűrte befelé. Nagyon édes volt..:3 *-*

-Miaz?-kérdezte teli szájjal.

-Aranyosan eszel!-mondtam és megfogtam az egyik kezét.

-Tudom!-mondta és elkezdett mosolyogni.

Visszamosolyogtam és én is elkezdtem enni.

Nemsokára elmentünk Niallel sétálni, ki akartam üríteni a fejemet. Bármikor elfolyhat a magzatvizem és beindulhat a szülés.

-Áú!-mondtam mert éreztem hogy rúg a baba.

-Jól vagy?-kérdezte Niall.

-Persze csak rugdalózik.-válaszoltam.

Niallel kézenfogva mentünk haza. Megint ennem kellett...nagyon éhes voltam. Miután kész voltam kicsit elkeseredtem.

-Mi a baj?!-kérdezte Niall.

-Semmi...-sóhajtottam.

-Na...!! Dina!! Kérlek! Tudod hogy bármit elmondhatsz!-mondta és elmosolyodott.

-Csak az hogy már így is kövér vagyok! És még úgyis...wááá!! Nem is biztos hogy vissza tudok fogyni...-mondtam.

-Jajj Dina! Nem érdekel ha dagadt vagy! Őszintén?! Leszarom! Szeretlek és nem érdekel hogy hogy nézel ki! A lényeg hogy itt vagy velem!-mondta és megcsókolt.

De ekkor hirtelen.

-O-óóó!-kezdtem.-Folyok!

-Mi?!-kérdezte Niall röhögve.

-Elfolyt a magzatvizem.!-mondtam már majdnem ordítva.

-LOUIS!-ordította Niall.-HALADJ!! MENNI KELL!

Louis gyorsan kiszaladt, hozta a kocsikulcsot és beültünk a kocsiba.

-Abby!! Danielle! Gyertek!-mondtam.

Egyből kijöttek. Abby, Danielle és Niall ültek hátra, most én ültem előre Louis mellé.

-Huhhh!-sóhajtottam. 

-Nyugi szivem! Mindjárt ott vagyunk!-mondta Niall és előrenyúlt, jelezve hogy meg akarja fogni a kezem.

Egyfolytába csak nyögtem. Vicces volt Louist nézni mert ő is izgult pedig nem az ő gyereke. :'D 

5 perc múlva odaértünk és egyből bevittek a szülőszobába.

74. rész-Gyerekszoba

#8 és fél hónappal később#

-Óhh..ez itt tök cuki!-mondta Danielle.

-Igen szerintem is!-mondtam és hatalmas hasamat kezdtem simogatni.

Kislányunk lesz és éppen ruhákat és minden hasonlót vásároltunk.

             

      

-Oké! Ennyi elég! Már úgyis van otthon egy pár cucc! Gyorsan menjünk fizetni aztán go a festék bolt!-mondtam.

Kifizettem a cuccokat és mentünk tovább. Bementünk a festékes boltba és szétnéztünk.

-Hhhhh! Nekem az tetszik!-mondta Danielle és rámutatott egy babarózsaszín festékkel teli dobozra.

-Tényleg! Nagyon jól néz ki.! *-*-mondtam és megpróbáltam leemelni a vödröt. 

-Ohh!! Kérem! Hagyja csak! Majd én leveszem!-mondta az eladópasi és mivel látta hogy terhes vagyok levette nekem.

-Köszönöm!-mondtam és nyújtottam a kezemet a festék felé.

Átvettem és mentünk fizetni.

-Vigyek valamit?-kérdezte Dani.

-Hát...talán a festéket!-mondtam.

-Oké! Add csak!-mondta és elvette tőlem a dobozt.

-Köszi!

Nemsokára hazaértünk és a fiúk már elkezdték a pakolászást. Éppen a régi bútorokat pakolták ki az egyik kis szobából. 

-Mikor jönnek a cuccokért?-kérdeztem.

-Még délután!-mondta Niall, megsimogatta a hasam és megcsókolt.

Abby, Bella, Emma, Dan és én átöltöztünk olyan ruhába amiben lehet festeni. /szakadt régi fos XD/ Elővettük a festőhengereket és elkezdtük. Hamarosan jöttek a régi bútorokért és a fiúk kivitték nekik a cuccokat. Miután készen voltak, elvették a pénzt és bejöttek.

-Niall! Gyere kérlek!-mondtam.

-Igen?! Miaz édesem?-kérdezte.

Imádtam amikor becézgetett :3 *0*.

-Nem tudom megcsinálni a mennyezetet! Segítenél?

-Persze!-mondta.

Niall elkezdte festeni a plafont. Louis és Harry beosontak, belenyúltak a festékes vödörbe és benyúltak Abby és Bella pólója alá.

-Hhhhhhhh!!-hökkent meg Bella.

-Mi a ...?-értetlenkedett Abby.

-Te szemét!-mondták egyszerre a lányok.

Louis és Harry hátat fordítottak hogy pacsizhassanak, de ez nagyon nagy hiba volt. Abby és Bella összenéztek.

-Harry!-kezdte Bella.

-Louis!-mondta Abby.

A fiúk egyszerre fordultak meg és ekkor a lányok lehengerezték a fejüket. XD Érdekes volt.

Kicsit még civakodtak aztán készen lettünk. Vártunk egy ideig hogy megszáradjon a festék aztán a fiúk becipelték a bababútorokat. Nagyon vicces volt ahogy Emma direkt zaklatta őket hogy ne úgy tegyék hanem a másik irányba aztán mégse. :'D A fiúk már nagyon idegesek voltak mert nehéz volt a cucc, de aztán letették egy helyre és nem érdekelte őket hogy mit mond Emm.

73. rész-Próba cseresznye

Este, mindannyian kiültünk a kanapéra, rendeltünk 3 pizzát és beraktunk egy filmet. Éppen a film legizgalmasabb részénél voltunk és éppen csöngettek. Abby nem bírta tovább azt a sok vért és a levágott karokat, szemgolyókat stb. Inkább kiment és megnézte hogy ki lehet az.
-Jóestét! Ön rendelt pizzát?-kérdezte a pizza futár.
-Ömmm.. igen!-mondta Abby.-Mindjárt hozom a pénzt.!
Abby bejött.
-Dina!-ordította.
-Ott van az asztalon!-mondtam miközben a popcorn-t tömtem befele.
Abby elvette a pénztárcámat és kiment fizetni. Elvette a pizzákat. A filmnek pont vége lett és eldöntöttük hogy elkezdünk enni és közben beszélgetünk.
-Téma?-kérdeztem.
-Ö-ö-ö-ö!!-kezdte Harry.-Dina?! Fiú vagy lány gyereket szeretnél?
Sokkoltam.
-Harry!-förmedt rá Louis.
-Áú!-Harry felordított.
XD Vicces látvány volt. Niall meglökte Harry kezét /éppen könyökölt/ és kilökte a kezét Harold alól és így pofára esett. Elmosolyodtam és éreztem Niall tekintetét. Ránéztem és a kezét az enyémre csúsztatta.
-Hát...nem is tudom! Szerintem a fiúk hisztisebbek de a lányoknak viszont több az igényük a cuccokra stb. De mindegy! Ha muszáj lenne választani akkor lányt szeretnék!-mondtam neki mosolyogva.
Felnéztem és láttam hogy Niall is mosolyog. Megettük a pizzát és kettesével /Abby-Louis, Harry-Bella, Danielle-Liam, Emma-Zayn, Niall-Dina/ elmentünk fürdeni, aztán mindenki ment a saját szobájába.
Niall-el elkezdtünk beszélgetni.
-És tudod ahogy megyünk a cukrászdához...-kezdte Niall.
A többit már nem hallottam mert a száját bámultam, jelezvén hogy 'Hú bakker de meg akarlak csókolni!' és egyszer csak felriadtam.
-Ömm...Dina! Ömm... figyelsz?-kérdezte.
Nem válaszoltam.
-Mit nézel annyira?-kérdezte Niall mikor már észrevette hogy a száját néztem.
Megint nem válaszoltam csak néztem tovább a száját.
-Dina!-mondta Niall és nyögött egyet.
-Igen?-kérdeztem erőtlenül.
Még mindig ajkait néztem.
-Annyir.......-kezdte de befejezni nem tudta mert megcsókoltam.
Hosszú csókunk közben letepertem, én kerültem felülre. Kezeimet a pólója alá csúsztattam és simogatni kezdtem izmos hasát.
-Dina...-nyögött.-Biztos hogy akarod?
Válaszul megcsókoltam.
-Ahha.-mondta Niall.-De ugye gyereket nem?
Megcsókoltam.
-Biztos?
Megint megcsókoltam.
-Hát akkor...próba cseresznye!!-mondta és ő került felülre.

18

Niall fáradtan terült rám, betakartam magunkat és nemsokára elaludtunk.

72. rész-What the f*ck?! o_O

-Abby! Kérlek! Meg tudom magyarázni!-mondta Louis.
-NEMÉRDEKEL A MAGYARÁZKODÁSOD!-ordította Abby, miközben minden kezébe kerülő tárgyat Louis felé dobált.
-Abbahagynád a dobálózást és meghallgatnál végre?-kérdezte Louis, mostmár ő is ordítva.
-Nem! Minek hallgassalak meg?! Azért hogy megint csak kitalálj egy mesét és én meg bevegyem?! Na azt már nem!-üvöltött Abby és még mindig dobálózott.
Niall-el inkább besiettünk a szobánkba és elkezdtünk nézni egy filmet. A többiek elmentek valamerre. Jobban is tették. Arra gondoltunk, hogy talán nekünk is el kellene mennünk valamerre. A film úgyis unalmas volt..szóval kimentünk a focipályára. Vittünk egy labdát és innivalót.

*Abby szemszöge*
Minden azzal kezdődött hogy mindenki elment itthonról. Louis elment fürdeni és közben hallottam hogy jött egy SMS-e.
-Ki az?-kérdezte Loui.
Felkeltem és megnéztem.
-Eleanor!-mondtam.
-Mi?!-kérdezte Louis.
Nagyon idegesnek tűnt. Egyből elzárta a csapot és kiszaladt egy szál törülközőben.
-Miaz?! Miért vagy ennyire ideges?-kérdeztem.
Louis megnézte az SMS-ét.
-Végre!-mondta ki végül.
-Mi az hogy végre.?! És mégis miért ír neked SMS-t Eleanor?-kérdeztem és azt hittem felrobbanok.
Kikaptam a kezéből a telefonját és elolvastam.
-"Louis! Minden készen van! Gyere! Várlak! xxEl" /vagy lehetne XXL XD/
-Mivan?! Mit csináltok ti Eleanorral?! Találkozgattok?! Ezt nem hiszem el! Akkor ezért voltál ennyire ideges! Hogy meg ne lássam! Cöhhh... És így bízzak meg benned!-kifakadtam.
Nemsokára Dináék hazaértek és nem tudták hogy mi a bajom. Louissal még mindig veszekedtünk de mostmár mindent, ami a kezem közé került dobálni kezdtem.
Hamarosan Dináék megint elmentek. Gondolom nem tudták eltűrni azt az ordítozást amit mi lenyomtunk.
-Kérlek! Abby! Ne legyél ilyen makacs! Hallgass meg!-mondta Louis megint.
-Dehogy hallgatlak! Félek hogy a végén még beveszem amit mondasz.!-válaszoltam.
Nem hittem el hogy megcsal Eleanorral...mondjuk nem biztos hogy megcsal de találkozgatnak. Kiakadtam. Nem hittem el hogy én is ilyeneket mondok neki. Soha nem akartam hogy bármi galiba legyen köztünk...
-Abby!-ordította teljes erejéből.
-Hagyj!-mondtam.
Most éppen a konyhán keresztül veszekedtünk és amikor elegem lett a szövegeléséből, elővettem a tejszínhabot a hűtőből és rányomtam az arcára majdnem a hab felét.
-Ezt most miért kellett?!-kérdezte.
A tekintete....a tekintetében csak a tüzet láttam. Olyan volt mintha...nem is tudom...betelt a pohár nála. Louis közelebbjött, erősen megragadta a derekamat és rohadt erősen lesmárolt. A kezeit becsúsztatta a pólómon és iszonyatosan megmarkolta a melleimet. K*rv* hangosan nyögtem fel.

18

-Még mindig azt hiszed hogy megcsaltalak Eleanorral?-kérdezte.

-Nem tudom...

-De én téged szeretlek, szivem!-mondta.

Megcsókoltam és beletúrtam a hajába. 

-Csak van egy meglepetés amit én nem tudtam elintézni szóval rábíztam...-mondta.

-És mikor kapom meg?-kérdeztem kíváncsian.

-Holnap...vagy nemtudom!-mondta.

Elnevettem magamat. Nem is értem hogy hihettem azt hogy Loui megcsal, azzal a lánnyal akit igazából...mindegy!
Nemsokára hazaért mindenki és senki nem értette hogy miért van minden a földön. /pl. törött váza, a tejszínhab stb./

Rámosolyogtam Dinára és ő visszamosolygott. Szerintem értette hogy minden rendben. :D

*vissza a történethez*

Vicces volt a focipályán. :D Éppen edzést tartottak és Niall beállt hozzájuk. Az edzőjük nem vette észre csak akkor amikor játszottak egy kismeccset és nem tudta Niall-t sehova se tenni. Aztán észrevette hogy Niall-t még soha a büdös életben nem látta és megkergette. XD Niall meg csak futott és intett nekem is hogy fussak mert az az elmebeteg üldözi. Amikor már észrevettük hogy nem fut utánunk, megálltunk és leültünk.

-Te kis bolond manó!-mondtam nevetve és megcsókoltam.

Mikor kipihentük a futás fáradalmait felkeltünk és hazamentünk. Otthon, a kapunál találkoztunk a többiekkel és furcsa mód...nem volt semmi ordítozás. Gondoltam hogy vagy kibékültek vagy nincsenek itthon. Amikor beléptünk a házba, láttuk, hogy Abby és Louis éppen próbálnak rendet teremteni...nem túl sok sikerrel. 

Beszálltunk a takarításba és hamarosan kész is lettünk. Nagyon jó nap volt. :D /Hála istennek! :)/

71. rész-Wellness

*egy hét múlva*
Miután megtörtént a temetés még mindig magam alatt voltam. Élettelen voltam és semmihez nem volt kedvem. Reménykedtem hogy az idő majd begyógyítja a sebeimet. Már napok óta nem aludtam és már fáradt is voltam. Nagyon! De nem látszódott...csak annyi hogy a szemeim fel voltak dagadva a sírástól.
-Dina! Szivem! Van egy meglepetésem!-kezdte Niall.
-Bocsi Niall! De semmi kedvem!-válaszoltam.
-Dina!! Nem csinálhatod ezt örökké.! Attól hogy most ez történt az élet megy tovább! Tudom hogy nehéz, de nem ülhetsz itt és sírhatsz minden nap!-mondta és elkezdte simogatni a hátamat.-Gyere! Menjünk el egy wellness-be! Ott kipihenheted magad és garantálom hogy jobban leszel!
-Rendben!-mondtam és ültem tovább.
10 perc múlva Niall bejött a szobába egy táskával amiből szendvicsek lógtak ki és egy üveg rostos baracklé.
-Te még nem vagy kész?!-kérdezte Niall.
Odajött hozzám és felrángatott. /persze csak óvatosan/
-Niall! Azt sem tudom hogy mit vegyek fel!
-Jajj! Nemár!!-nézett rám.-Sebaj! Majd én keresek neked valamit!
Huncutan bemászott a szekrénybe és kutatni kezdett a ruháim közt. A semmi érzelmeim közül most kicsit mosolyra húztam a számat. /értelmes mondat XD/ Vicces volt ahogy ott kutat és szétdobál mindent amit csak tud.
-Áhhá!!-mondta és elővette az egyik kedvenc összeállításomat.

-Uhh...köszi!-mondtam és megpusziltam.

Mentem volna hogy felvegyem a ruhát de megragadta a csuklómat és visszahúzott.

-Nincsmit!-suttogta és megcsókolt.

Imádtam! Imádom Niall-t! Mindig mindent jókor és jó helyen csinál.! Érzékien és nem úgy mint egy vadállat. 

-Szeretlek!-mondtam a csókunk végén.

-Én pedig imádlak!-hallatszott a már megszokott válasza.

Jó kedvem lett, de persze nem felejtem el azt ami történt...:(

-Mehetünk?-kérdezte miután felöltöztem.

-Mindjárt csak csinálok valamit a szememmel.

-Jajj Dina! Így is nagyon szép vagy!-mondta Niall.

Tudtam hogy igazat mondd de volt benne egy kis sürgetés is. :D Aztán elindultunk. Vittem a bikinimet és Niall is a fürdőnadrágját. Először elmentünk egy iszappakolásra. Vicces volt. Niall is hagyta hogy őt is lekezeljék és amikor nem figyeltek, levette a szeméről az uborkát és megette. Hangos nevetésben törtünk ki és az ott dolgozók nem tudták hogy min röhögünk. 

Aztán elmentünk a masszőrhöz. Lefeküdtünk az ágyakra és vártuk hogy jöjjenek. Hozzám egy fiatal, kb. 20 év körüli, szép csajszi jött, de amikor Niall meglátta hogy kit fog kapni...durva grimaszok jelentek meg a fején. Megint röhögni kezdtünk. Niall-höz egy kövér és eszméletlen ronda nő ment. Szinte már attól féltem hogy összeroppantja Niall csontjait.

Végül elmentünk egy jakuzziba és ott élveztük a maradék időt. Niall leült mellém és elkezdte simogatni a lábamat. Egyszer csak felnyögtem.

-Niall! Kérlek ne itt és ne most!-mondtam.

-De miért?-kérdezte bociszemekkel.

-Mert bárki meghallhat!-mondtam.

-Igaz! Akkor majd otthon.-mondta és a szemöldökét kezdte húzogatni.

Csodás nap volt. Eldöntöttük hogy ennyi elég, felöltözünk és elindulunk hazafelé. 

Miután hazaértünk nem hittem a szememnek. :O