89. rész-Egy jó kis este...://

*Jess*

Még mindig csak a teámat szürcsölgettem és hallottam hogy valaki csenget. Apu ment és kinyitotta az ajtót.

-Jónapot! Jess itthon van?-kérdezte egy ismerős hang.

-Semmi közöd hozzá!-válaszolta apu nagyon nagy komolysággal.

-Szeretnék beszélni vele! Nagyon sajnálom amit tettem!

Itt már világossá vált hogy az az ismerős hang Joshé volt.

-Apu!-kezdtem.

-Mondd!

-Jess! Kérlek! Hagy magyarázzam meg!-mondta Josh.

-Apu!!! Kérlek bazd rá az ajtót!-mondtam.

Apu bebaszta az ajtót Josh orra előtt.

-Köszi!-mondtam.

Apu odajött hozzám, megsimogatta a fejemet és aztán elment.

-Jess! Hozzak neked valamit a boltból?-kérdezte Lis.

-Ömm...várj! Adok pénzt!-mondtam.

-Dehogy adsz!!!-vágott vissza Lis.

-Nyugi!-mondta apu és odanyújtott Lisának 30 fontot. 

-Ha nem baj akkor szeretnék egy NAGY CSOKIS jégkrémet! 2 vagy 3 litereset. Amilyen van...-mondtam.

-Okééé..te mondtad!-mondta Lis.-És ömm..Niall hozzak valamit?

-Hát..nem hiszem hogy lenne bármire is szükség.-mondta apu.

-Oké! Akkor...ömm..mindjárt jövök!-mondta Lis és kisétált az ajtón.

Egy jó negyed óra múlva Lis hazaért. 

-Tessék itt a jégkrémed!-mondta és átnyújtotta a kedvenc csokis jégkrémemet.

-Köszi!!! Ömmm..Lis...kérhetnék egy kanalat?

-Mindjárt hozom!

Kiment a konyhába és hozott egy kanalat. Az estém nagyon jól telt el. Ültem a kanapén, betekerve egy pléddel, unottan és fáradtan, összetörten és mégis idegesen, szomorúan és csalódottan és közben meséket néztem. Szuper...!!! Ez életem legjobb napja..

*Dina*

A mai nap se volt piskóta. Tudjátok az a piskóta amit megveszel a boltba és....na mindegy! Megint eltértem a lényegről. De...ha már itt tartunk beszéljünk a piskótáról. A piskóta finom. Van sok piskóta..pl.: babapiskóta vagy ömmm..tudom is én...most nem jut eszembe több... Szóval...Ma reggel felkeltem...gondolom ez nem újdonság. Szóval...felkeltem, elmentem megmosakodni, aztán megreggeliztem és zajlott tovább a nap. De egyszercsak...:OOOOO

A hasam görcsbe rándult és rohamot kaptam. 

-Jézusom Dina!!! Mi a baj?-kérdezte Danielle.

Nem tudtam válaszolni csak remegtem és le is estem volna a székről ha Danielle nem fog meg. 

-LIAM! Hívd gyorsan a mentőket!-ordította Dan.

Liam gyorsan tárcsázta a számot és kb. egy 10-15 perc múlva a mentők már ki is jöttek. Bevittek a kórházba és egyből megvizsgáltak. És mivel ugyanaz volt az orvosom mint múltkor, ezért már sejtette hogy ez a ráknak köszönhető.

-Höhh...szuper!-mondtam és sóhajtottam.

-Ne aggódj! Megcsinálják a műtétet és felépülsz!-mondta Liam.

-Jaa...az lehet...de mivan akkor ha én nem akarom a műtétet?!-kérdeztem.

-Akkor elveszíted a családodat és a barátaidat.-mondta Dani.

Megint sóhajtottam. Délután 5-6 óra körül bejött az orvos.

-Estére bent fogjuk tartani és felírunk majd gyógyszereket, amiket majd ki kellene váltani. Holnap már haza is mehet, de ha valamikor lesz megint rohama akkor be kell jönni vele vagy minket hívni.!-mondta az orvos és kiment.

-Szuper!!! Ez életem legjobb napja...-gondoltam magamban.