87. rész-Danielléknél.:(

*Dina*
Egyik reggel elővettem a bőröndömet és belepakoltam. Persze nagyon halkan mert Niall még aludt és nem akartam felkelteni. Minden cuccom megvolt. Kimentem halkan a szobából és kitettem egy cetlit a konyhaasztalra.
-"Szivem! Daniellehez mentem egy kis időre! Kérlek ne aggódj! Minden O.K. lesz! Ne gondolj semmi rosszra! Szeretlek! Vigyázz magadra! pussz. Dina. xx"
Kimentem az ajtón és beültem egy taxiba. Amikor odaértünk Daniellehez fizettem és bementem.
-Szia! Ugye nem baj hogy ilyenkor jöttem?-kérdeztem.
-Szia! Persze...nem baj!-mondta és megölelt.
Bementünk.
-Szia Liam!-köszöntem.
-Szia Dina! Te?! Itt?! Hogy-hogy?-kérdezte Liam.
-Én is nagyon szeretlek!-mondtam mosolyogva.
-De most komolyan..összevesztetek vagy mi?!
-Dehogy! Nem tudja hogy eljöttem, még aludt!-mondtam.
-De akkor mi történt?
-Van egy kis...tegnap voltam orvosnál és van egy kisebb bajom...ami nem annyira kicsi és nem akarom hogy Niall vagy Jess megtudja. Az orvos szerint 2-3 hónapom van és ha megműtenek még akkor sem biztos hogy túlélem.-mondtam.
-Oké..eddig világos de mi a baj?!
Látszott rajta hogy nagyon nagyon aggódik.
-Liam! Kérlek nyugodj le! Felőlem elmondhatod bárkinek csak Niallnek és Jessicának ne!!!
-Jólvan!-mondta és vett egy nagy levegőt.
Dani bevezetett egy szobába.
-Kérlek! Érezd magad otthon! És..ömm...ha bármi fáj vagy valami baj van..szólj egyből! Kérlek!
-Persze!-mondtam mosolyogva.
Kipakoltam a cuccaimat és kimentem a konyhába. Láttam hogy mind a ketten kint vannak és esznek. Vettem egy nagy levegőt és elhatároztam hogy elmondom Liamnek hogy mi a bajom. Leültem az egyik székre és elkezdtem köröket rajzolni az ujjammal az asztalra.
-ömm...-kezdtem.-Rák...
-Mi?!-kérdezte értetlenül Liam.
-Rákos vagyok!-mondtam.
Liamnek tátva maradt a szája és nagyon ideges volt.

*Jess*
Mikor felkeltem, lementem a konyhába és találtam egy cetlit az asztalon.
-"Szivem! Daniellehez mentem egy kis időre! Kérlek ne aggódj! Minden O.K. lesz! Ne gondolj semmi rosszra! Szeretlek! Vigyázz magadra! pussz. Dina. xx"
Anyu írta apunak. De miért ment el? Nem értem és aggódni kezdtem.
-APU!!!! APUUUUUUU!!!!-ordítoztam.
-Miaz?-kérdezte fáradtan.
-Összevesztetek anyuval?-kérdeztem.
-Nem..miért?
-Mert anyu elment.-jelentettem ki.
-Mi?!-kapta fel a fejét egyből.
Odanyújtottam neki a cetlit és elolvasta.
-Istenem!-mondta és aggodalmasan megborzolta a haját.
-De miért ment el?-kérdeztem.
-Nem tudom...fogalmam sincs. Várj! Felhívom Daniellet.!-mondta és odakapott a telefonért.
-Öm...beszélhetnék én vele?-kérdeztem.
-Öööö..ha akarod!-mondta és átadta a telefont.
-Szia Danielle! Jessica vagyok! Nem tudod véletlenül hogy anyu miért ment el hozzátok úgy hogy nekünk nem is szólt?
-Szia Jess! Bocsi de nem mondhatom el! Most mennem kell! Szia!-mondta és lecsapta a kagylót.
Ezt nem értem.
-Mit mondott?-kérdezte apu.
-Azt hogy 'Szia Jess! Bocsi de nem mondhatom el! Most mennem kell! Szia!'.
-Ennyi?!
-Aha.. ._.
-Istenem...:S-sóhajtozott apu.