96. rész-Az utolsó órák..

*Dina*

Reggel amikor felkeltem, elhatároztam hogy elmegyek a műtétre. Liam és Danielle már felvoltak így el tudtam köszönni tőlük hogyha esetleg itt és most vége lenne. Könnyes búcsú volt és legbelül nagyon fájt. Elindultam a kórházba és hamarosan oda is értem. Megkerestem a doktornőt és megmondtam neki hogy ma ha lehet akkor szeretném a műtétet. Átvettem a kórházi ruhát és befeküdtem az egyik ágyba amit a doktornő mutatott. Reméltem hogy nem lesz semmi baj és a végén épségben hazamehetek. 

*Liam*

Nagyon szomorú és ideges voltam Dina miatt. Nem tudom mi lenne velünk ha ő nem lenne többé. Danielle-el könnyezni kezdtünk miután elment, Dani hosszasan megölelt, aztán bement a szobánkba. Én még maradtam egy kicsit mert ki akartam üríteni a fejemet. Aztán észbe kaptam. Tudom hogy nem lenne szabad...de muszáj megtennem. 

Szóltam Daniellenek hogy elmegyek egy 10 percre. 

-Jólvan menj csak! De siess vissza!-mondta.

Kifutottam az ajtón amit jól be is csaptam magam után és csak futottam. Futottam amilyen gyorsan tudtam és igyekeztem hogy ne álljak meg. 

Egy 5 percnyi futás után megérkeztem. Becsengettem és vártam hogy valaki kijöjjön.

-Liam! Szia!-köszönt Niall.

-Szia! Figyelj! Sürgősen beszélnünk kell!!-mondtam.

-Valami baj van?!-kérdezte és nagyon ideges lett.

-Hát...elég nagy! És ha most nem mész el a kórházba...lehet hogy utoljára láttad Dinát!-mondtam.

-Jézusom!-mondta Niall, és berohant a házba.

Mentem utána.

-De mégis mi van vele?!-kérdezte.

-Rákos és ma fogják műteni. Lehet hogy nem éli túl!-mondtam.

-És nekem erről miért nem szólt?

-Mert nem akarta hogy felidegesítsd magad rajta.! 

Niall gyorsan felöltözött és elviharzott. Jessica és Lisa biztos elmentek valahova mert nem voltak itthon. Kifújtam magam egy kicsit és elindultam hazafelé.

*Niall*

A hír amit kaptam...kiakasztott. Megértem hogy nem akart szólni nekem de nem akarom elveszíteni. Siettem a kórház felé ahogy csak tudtam és reménykedtem hogy még nincs késő. 

*Dina* 

Reszketni kezdtem és megint valamiféle rohamot kaptam. Megnyomtam a 'Vészhelyzet' gombot és egyből szaladtak befelé az orvosok és áttettek egy gurulós hordágyra. A műtő felé toltak mikor hallottam hogy valaki kiabál.

-DINAA!-üvöltötte egy ismerős hang. 

*Niall* 

Mikor odaértem a kórházba elkiáltottam magamat. Dinát kerestem és egyszer csak megláttam egy csomó orvost és ápolót egy hordágy körül amit éppen a műtő felé toltak. Odarohantam. Amikor odaértem Dina nézett velem szembe. Könnyek gyülekeztek a szemembe és megfogtam a kezét.

Már majdnem a műtőnél voltunk amikor az orvosok szóltak hogy nem mehetek be és hogy idekint kell várnom.

-Szeretlek!-suttogtam utoljára Dinának.

Ő nem tudott válaszolni mert éppen valami roham közepette volt. 

-Istenem...csak élje túl!-suttogtam és leültem az egyik székre.

Egyszer csak éreztem hogy rezegni kezd a telefonom. Elővettem a zsebemből.

-Szia Liam!-köszöntem.

-Szia! Na mizu?-kérdezte.

-Most vitték be a műtőbe mert valami rohama volt és elkezdik műteni.

-Ohh..istenem! Figyelj...lehet én is meg Danielle is elmegyünk oké?!-kérdezte.

-Persze gyertek csak!-mondtam.

-Akkor majd találkozunk! És ne legyél ideges!-mondta.

-Megpróbálok! Szia!-mondtam és letettük.

Még jó hogy aggódok. A feleségem életéről van szó...

*Liam*

Szóltam Daniellenek hogy megyünk a kórházba és javasolta hogy akkor szóljunk Jessnek és a többieknek is. Felhívtam a srácokat hogy készüljenek és jöjjenek a kórházba. Danielle pedig felhívta Jessicát. Elmentünk a kórházba. A többiek már mind ottvoltak.

-Na..mi a helyzet?!-kérdezte Harry.

-Semmi különös! Dinát most műtik!-mondtam.

-És hol van apu?-kérdezte könnyezve Jess.

-Ő...hát..várj...megkeressük!-mondtam.

Elindultunk hogy megkeressük Niallt. Kb. egy 5-10 percig kerestük de Abby észrevett egy szöszi fiút, aki már nem fiú volt hanem férfi...na szóval..Abby észrevett egy szöszi férfit aki a kezeibe temetve a fejét várt arra, hogy szerelmét újra láthassa.

-Apu!-szólalt meg Jessica és odament Niall elé.

-Kicsim!-mondta Niall és sírva megölelték egymást.

Mi mindannyian a párunk mellett ültünk és aggódtunk...

*Dina*

Odabent, a műtőben, adtak a rohamomra gyógyszert így az hamar elmúlt. Azután kaptam egy érzéstelenítőt.

-Most kap egy altatót és miután az altató hat, elkezdjük a műtétet, rendben?-kérdezte a doktornő.

-Persze! És...mennyi időbe fog telni a műtét?-kérdeztem.

-15-30 perc, ha gyorsan csináljuk és közben nem lesz semmi baj.-válaszolta.

-Rendben, köszönöm!-mondtam és vártam.

Amikor éreztem hogy belémdöfik az altatót nem kellett több mint fél perc és már aludtam is. Egyből csodaországban találtam magamat. Egy réten voltunk...a családom és a barátaim. Éppen piknikeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat, játszottunk és nagyon sokat nevettünk. Aztán megfogtam Niall csuklóját és elsétáltunk. Volt ott egy tó és leültünk Niallel a partjára. Megfogta a kezemet és lassan megcsókolt. Álmodozásomat megzavarta az hogy Niall egyszercsak elhomályosodott és utána eltűnt. Visszementem a többiekhez akik szintén elhomályosodtak és eltűntek. A szép, színes és vidám csodaországból egy fekete hely lett. Minden fekete volt és üres. Teljesen egyedül voltam. Hirtelen megjelent előttem egy fénysugár. Aztán egyre csak nagyobb lett. És mivel hihetetlenül kíváncsi voltam elindultam hogy megnézzem mi lehet ott. 

-Ne!-kiáltotta Niall mögülem. 

Megfordultam és odasétáltam hozzá. Megcsókoltam.

-Ne haragudj!-mondtam és mentem tovább. 

Egyszer megjelent egy gomb egy burokban. Felnyitottam és még egyszer ránéztem Niallre.

-Szeretlek kicsim!-mondtam és óvatosan megnyomtam a gombot. 

Egy másik helyre csöppentem ahol mindenkinek szárnya volt. Minden fehér volt és a szabad ég alatt voltunk. Mármint nem is a szabad ég alatt.. hanem a szabad égen. Ezek szerint a mennyországba kerültem. Nem is értem miért...kiskoromban nagyon hülye voltam és mindig is a pokolba akartam kerülni. 

Itt mindenki azt csinált amit akart mivel jók voltak. Eszembe jutott Niall és a többiek. Leszálltam a Földre és beszálltam a kórházba, egyenesen be a műtőbe, oda ahol műtöttek. Oda lebegtem, szellemként a halott énem mellé és csak néztem. A doktornő kiment én pedig követtem.

Láttam hogy a doktornő még nem mondott semmit de Niall már sírt. És Jess is. És mindenki. 

-Sajnálom!-mondta a doktornő.

Bólogattak és sírtak. Mindenki a párja oldalán, Niall pedig Jess oldalán. 

Még megnézték a halott énemet aztán elmentek. Odamentem Niallhöz és átkaroltam a derekánál, úgy sétáltunk haza. Persze ő nem tudta hogy én ott vagyok és nem is érzett...sajnos...