83. rész-A furcsa idegen

*Jessica szemszöge*
Lementem a parkba, ki akartam szellőztetni a fejemet. Arra gondoltam hogy leülök az egyik padra és nézelődök. Volt ott egy kisfiú és az anyukája. A kisfiú elesett és a térde sebes lett. Sírni kezdett és az anyukája próbálta vigasztalni aztán elmentek.
Egyfolytában arra gondoltam hogy Mike mekkora egy sunyi dög és hogy bosszút kellene állni rajta..de hogyan?!
-Áhháá!-kiáltottam el magam.
Szerencse hogy senki nem volt a közelben.:)
Kéne egy állpasi. De ki vállalná el, aki nem gondolná komolyan?!
Elhatároztam hogy elindulok hazafelé. Néztem a földet és még mindig azon agyaltam hogy ki lehetne az a fiú... Reménytelennek tartottam ezt az ötletet de nem adtam fel.
-Áú!-kiáltottam el magam.
Valakivel összeütköztem és éreztem hogy a fenekemre puffanok. A srác felállt és nyújtotta a kezét. Megfogtam és felálltam én is.
-Bocsi! Ne haragudj! Nem figyeltem!-mondta.
-Ugyan! Én nem néztem előre!-mondtam.
Belenéztem a szemébe...pont olyan szeme volt mint apunak, szép tengerkék. Nem tudtam megszólalni és csak mosolyogtam miközben figyeltem azt a tökéletes szempárt.
-Ömm..-kezdte.-A nevem Josh.
-Az enyém Jess. Mármint ömm...Jessica.-mondtam.
-Szép neved van!-mondta Josh.
-Köszi!-mondtam.
Nevetni kezdett, gondolom elpirultam. :D
-És...itt laksz?-kérdezte.
-Igen! Csak kijöttem, mert egy fiú elég rendesen megbántott.-mondtam.
-Uhh...sajnálom...velem is rendesen elbánt a már volt csajom.-mondta.
-Akkor te sem jártál jobban...
-Ja...
Elindultunk...csak sétáltunk és sétáltunk. Nem is néztük hogy merre megyünk, csak mentünk előre. Egyszer csak beértünk egy kávézóba. Josh fizetett nekem és magának is egy csokishake-et és leültünk az egyik asztalhoz.
Elkezdtünk beszélgetni. Szinte mindent megtudtunk egymásról, de már délután volt és anyuék biztos aggódtak hogy merre lehetek, mivel se egy cetlit se semmit nem hagytam ott nekik.
-Ömm.. figyelj! Nekem most mennem kell!-mondtam.
-Oké!-mondta.
Felálltam de elkapta a kezemet.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte és édesen mosolygott.
-Ömm...persze...ha van kedved.
Beszélgettünk még hazafelé.
-Akkor...majd még beszélünk!-mondta, betett valamit a zsebembe és adott egy puszit az arcomra.
-Okés! Szia!-mondtam és bementem.
Miután beértem, láttam hogy Josh figyel és ott áll a ház előtt /remélem nem vett észre! :D/ de hamarosan elment. Benyúltam a zsebembe és kivettem belőle egy cetlit. A telefonszáma volt rajta és az hogy hívjam ha akarom.
Anyáék még aludtak...szép! Hát...akkor mégsem aggódtak. :D