22. rész-Problem?!

Elindultunk Bellához, Zurit kivettem a táskámból, ráadtam a pórázt és Bella majdnem megölte szegény Zurit, annyira ölelgette. XD Lassan megérkeztünk Bella házához. Bementünk letettem a cuccaimat a vendégszobában és kipakoltam a szekrénybe. Aztán beszélgettünk egy kicsit az egész Niall ügyről.

*Niall szemszöge*
Még a repülőn megtaláltam Dinát, de nem vett észre, mivel messze ültem tőle és rajtam volt egy sapka és a napszemüvegem. Nem akartam, hogy észrevegyen. Aztán mikor leszállt a gép, láttam, hogy felszáll egy vonatra, szóval követtem. Küldtem neki SMS-t és majdnem lebuktam, mert nem némítottam le. Dina felállt egy csomószor és szétnézett. Fogalmam sincs, hogy miért... Ezt csak ő tudja. Aztán kb. egy óra múlva leszállt ezért mentem utána. Ott találkozott az egyik barátnőjével, azzal a Bellával vagy kivel akivel még a vonaton beszélt. Aztán láttam hogy odaérnek egy házhoz, gondolom a Bella háza lehet. Kinyitottam a kaput és reméltem nem hallják meg. Ott álltam az ajtó előtt és vártam, hogy Dina kijöjjön. Bár tudtam, hogy max. felpofoz, de szeretem és nem akarom hogy utáljon.

*vissza a történethez*
Bellával megbeszéltünk mindent amit kellett, elmondtam neki hogy milyen jól éreztük magunkat, meg részletesen mindent elmeséltem. Éppen lement a nap, de még nem volt sötét. Kimentünk Zurival játszani. Nagyon sokat futkározott az a rosszcsont. Mikor már kifáradt bementünk, letusoltam, aztán Bella is, megvacsoráztunk és beszélgettünk.
-De amúgy utálom magamat!-mondtam.
-Miért?
-Mert lehet hogy megcsalt az a szemét, de nem tudok rá haragudni. Szeretem őt és ő az életem.!-mondtam és könnyezni kezdtem.
-Nyugi találsz jobbat!-mondta Bella.
-Nem hiszem! Ő volt álmaim férfija..-sóhajtottam.
Letöröltem a könnyeimet.
-Asszem én megyek! Jóéjt!-mondtam és megöleltem Bellát.
-Rendben! Ha valami van szólj! Jóéjt!
-Okés.!
Bementem a vendégszobába és lefeküdtem. Az agyam egyfolytában Niall-ön járt. Olyan rossz volt nélküle.
-De NEM! Dina! Nem szabad rá gondolnod!-mondtam magamban és elkezdtem ütni a homlokomat.
Úgy látszik Zurinak nem volt kényelmes a fekvőhelye, ezért felugrott az ágyba és a karom mellé feküdt. Hamarosan elaludtam.

*Niall szemszöge*
Már esteledett és még mindig ott voltam az ajtó előtt. Hallottam, hogy csapódik egy ajtó. Aztán meghallottam Dina nevetését. Imádtam hallani azt a hangot. Az aranyozta be a mindennapjaimat. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy így elrontottam mindent. Eltelt kb. fél óra és megint hallottam egy ajtó csapódást. Gondolom bementek. Ott maradtam az ajtóban. Ha Dina nem bocsájt meg.... semmi kedvem nincs már élni!...