63. rész-Kórházban

Niall-el hamarosan megérkeztünk a kórházba. Az orvosok egyből felismertek a kómám miatt.
-Sziasztok! Hogy vagy Dina? Nem volt semmi baj sem?-kérdezte az egyik velem egyidős ápolónő.
-Szia! Hát nem volt semmi baj a kómám után és rá kb. 3 hónapra újra emlékeztem mindenre.-mondtam.
-Na az szuper!-kezdte.-Tudod nagyon szerencsés vagy!
-Hát igen! De nem mindig.!-válaszoltam.
-Miért? Valami baj van?!-kérdezte.
-Hát nemrég elgáncsoltak és nem bírom behajlítani a jobb lábamat és ugye terhes vagyok vagy voltam.. Na ez az amit még ki szeretnénk deríteni.-mondtam.
-Az igen! Durva!-mondta.-Mindjárt szólok a doktornőnek!
-Köszi!
Niall-el leültünk a székre és vártunk.
-Neked ugye csak az orrod vérzett? Nem fáj sehol? Nincs valahol seb vagy valami?-kérdezősködtem.
-Nyugi! Én rendben vagyok!-mondta és megfogta a kezemet.
A lábam és a hasam is iszonyatosan fájt. A lábam még meg is volt dagadva és hát elég érdekesen lila színre változott a lábszínem.
-Dina! Gyertek! Ömm..először a nőgyógyászhoz kellene mennetek! Aztán az ultrahangra és utána a röntgenhez a lábaddal.! Szóval először mindenképpen a terhességgel kell mennetek!-mondta.
-Okés! Köszönjük!-mondtam.
Nagy nehezen eljutottunk a nőgyógyászhoz. Felírt mittudom én hány doboz fogamzásgátlót meg ilyeneket. Aztán ultrahangra mentünk.
-Szóval hány hetes terhes?-kérdezte a doktornő.
-Hát...kb. másfél!-mondtam.
-Értem!-mondta.-Kérem feküdjön le az ágyra és húzza fel a pólóját.!
Megcsináltam mindent amit a dokinő mondott.
-Hmmm...-sóhajtott fel a doktornő.-Ez nem jó!
-Mi a baj?-kérdezte Niall.
-Úgy tűnik a baba élettelen!-kezdte.-Volt mostanában valami balesete a kisasszonynak?
-Igen! Éppen ma! Mielőtt ideértünk volna! Egy kamasz fiú kibuktatott én pedig hasra estem.-mondtam.
-Akkor meg is van a miértje! Sajnálattal közlöm...
-Huhhhhhh..-sóhajtozott Niall.
-De a baba meghalt!-közölte a rossz hírt.
-Nem lehet igaz!-suttogta Niall.
-Hmmmm...-sóhajtottam.
A doktornő még elmondott egy-két dolgot hogy mikor lehet legközelebb próbálkozni, mert 2 hétig nem is lesz szabad azt csinálni, meg hogy miket kell csinálni ha egyszer az ember teherbe esik.
Mentünk tovább a röntgenhez. Le kellett vennem a nadrágomat és úgy felfeküdni az ágyra. Csináltak 3 képet a lábamról és ki kellett mennünk a váróterembe amíg kész nem lettek az eredmények. Kemény 15 perc múlva kijött az orvos.
-A jobb lába el van törve és ha még van rá lehetőség akkor még ma be kellene gipszelni.-mondta.
-Rendben van köszönjük!-mondta Niall.
Elindultunk megkeresni a gipszelőt. Beadtuk a papírjaimat és vártunk. Több mint 2 és fél órán keresztül ültünk és vártunk. Fárasztó volt, főképp úgy hogy éjjel alig aludtam valamit. Azt hittem elalszok amikor szólítottak. Bementünk és elmagyarázták hogy mit fognak csinálni meg hogy hogyan kell tartani a lábamat. Amikor végeztünk, megmondták hogy mikor kell majd visszajönni és adtak kettő mankót. Érdekes lesz ez így de nem lesz nehéz mert kiskoromban sokat szórakoztam az ilyenekkel.
Szóval...hazatotyogtunk. Otthon mindenki kérdezte hogy mi történt meg hogy hogy történt. Niall mindent elmesélt nekik miközben egy jó nagy szendvicset tömött befelé.
-Igen! Az én kis hősöm!-mondtam a sztorija végén és megcsókoltam azt a kajás száját. :D
A többiek pedig csak mosolyogva néztek minket.