61. rész-Egy kis darab a szívemből

Február 28.a van. Február utolsó napja. Hamarosan 19 éves leszek.
-Hmmmm...-sóhajtoztam.
-Mi a baj Dina?-kérdezte Niall.
-Semmi szivem csak a hasam! Kimegyek, elviszem Zurit sétáltatni!-mondtam.
-Jólvan menj csak!-mondta Niall.-De ne kísérjen el valaki?
-Nem kell köszi!
Rátettem Zurira a pórázt és elindultunk a park felé. Zuri nagyon aranyosan sétált és vakkangatott össze-vissza. Nem tudom mit de aranyos volt. Szinte már szökdelt az úton. Egyszer csak meglátott egy macskát a járdán. Zuri elkezdett futni. Én meg utána. Mikor meg akartam állítani Zurit a pórázzal, hatalmas baj történt. Zuri póráza elszakadt és csak szaladt.
-Zuri!! NEE!! Álj meg!-ordítottam Zurinak.
Zuri nagyon okos és engedelmes volt de a macskának nem tudott ellenállni. Elkezdtem szaladni utánuk de nem tudtam utol érni őket.
-Zuri!-ordítottam nagyon komolyan, de a könnyek már gyülekeztek a szememben.
Zuri csak szaladt tovább. A macska átrohant az úton. Zuri követte. Én pedig lefagytam. Csak néztem és néztem és néztem.
-Zuri?!-mondtam halkan, könnyes szemmel, miközben az autók fékcsikorgásiat hallottam.
Le voltam fagyva. Csak annyit láttam hogy egy fekete, kicsi állat repül kb. 5-6 métert a levegőben és puffan egyet az út szélén. Könnyes szemmel odamentem és reménykedtem hogy nem az amire gondolok. De az élet kegyetlen és rideg. Soha nem azt teszi veled amit te akarsz. Pont az ellenkezőjét. Mindig csak a baj van és soha nincs megállás.
Odamentem az út széléhez, lenéztem és megint csalódnom kellett az életben. Az én kis Zurim feküdt élettelenül az úton. Térdre rogytam és zokogni kezdtem. Nem hiszem el! Minden vele szar velem történik... Szegény kicsikém! Szörnyű érzés volt látni hogy az életed egy kicsi rész ott fekszik halottan a lábaid előtt. Bőgtem, sőt bömböltem és megszólalt a telefonom. Na...remek. Hagytam hagy csörögjön. Nem érdekelt semmi csak Zuri. Sehogysem tudtam lenyugodni. Hogy is tudtam volna?! Felvettem a lapos és élettelen kutyámat és elindultam hazafelé. Az emberek meg csak bámultam hogy egy lapos cucc van a kezemben és sírok. Mindenki aki elhaladt előttem, mellettem vagy mögöttem mindenki, egytől egyig megbámult.
Amikor hazaértem még mindig sírtam. Bementem a házba.
-Dina!-kezdte Niall amikor még nem tudta mi a bajom.
Aztán észrevette hogy sírok.
-Jézusom kicsim! Mi a baj?-kérdezte és odaszaladt hozzám.
Én sírva az orra alá dugtam a már halott Zurit.
-Istenem!-mondta Niall leült a kanapéra, fogta a fejét és könnyezni kezdett.-Ezt nem hiszem el!
Szegénykém is nagyon elérzékenyült és sírni kezdett. De neki nem tartott sokáig.
-Louis! Kérlek szólj mindenkinek!-mondta Niall.
Nagyon le volt törve. És ezt mindenki észrevette.
-Mi a baj Niall?-kérdezte Louis.
-Szólj lécci mindenkinek aztán megtudod.-felelte Niall.
-Oké!-mondta Louis és végigment a házon.
Mindenki kijött a nappaliba.
-Mi a baj?!-kérdezte Danielle és odajött hozzám.
Mikor meglátta Zurit a kezemben, a kezét a szája elé tette és szörnyülködni kezdett.
-Jézusom! Szegénykém!-mondta és könnyek gyülekeztek a szemében.
Mindenki odajött és megnézték mi is a probléma. Mindenki nagyon elkeseredett mert mindenki nagyon szerette őt.
Louis kiment az udvarra és az egyik sarkába, ásott egy lyukat. Nem volt nagy épp akkora hogy egy kisebb termetű kutya beleférjen. Miután végzett bejött a házba.
-Dina! Kérlek hozd ki Zurit!-mondta Loui.
Kivitte Zurit és követtem Louis-t. Mikor megláttam mit csinált Zurinak nagyon jól esett. Látszott Louis-on hogy mennyire rossz ez neki is és hogy mennyire el van kenődve. Zurit beletettem a 'sírjába', Louis betemette földdel és csinált neki keresztet. Beleszúrta a földbe.
Mennyit törődik Louis még így is vele...
Mikor készen lett, felállt és megöleltem.
-Köszönöm!-mondtam neki könnyes szemmel.
-Ugyan Dina! Ezt bárki megtette volna!-mondta és visszaölelt.
Nem sokára bementünk. Mindenki ült a kanapén és elkenődve nézett maga elé. Senki nem tudta mit is kellene ilyenkor tenni. Bementem a szobánkba, leültem az ágyra és órákig sírtam. Niall bejött hozzám, elkezdett vigasztalni de nem nagyon hatott.

#másnap reggel#
Szinte alig aludtam. Zurival álmodtam. Szörnyű volt. Kimentem a konyhába. Március 1.je van. Kinéztem a kertbe az ablakon, láttam hogy Niall kint van Zuri sírjánál. Kimentem az ajtón és hallgatózni kezdtem.
-Tudod kicsi Zuri! Sajnálom hogy eddig tartott..Nagyon fáj ez nekünk! Mindenkinek! Annyira szerettünk téged sőt..még most is szeretünk.! Mindig emlékezni fogunk rád!-hallottam hogy Niall ezeket mondja. Sírva.
Halkan becsuktam az ajtót, mert Niall már jött befelé. Amikor beért megcsókoltam és letöröltem a könnyeit.
-Szeretlek!-mondtam.
-Én pedig imádlak!-mondta könnyező szemekkel. :')

/Ezt a rész a 3 évvel ezelőtt meghalt kutyám miatt írtam! Remélem hogy jól van ott fent! Szeretlek Johny! :'( Hiányzol! :'( <3/